Az örökség

Előszó

GUY DE MAUPASSANT (1850-1898)
Az 1871-ES PÁRIZSI KOMMÜN mérte az első csapást a kapitalizmusra; leveretése után Franciaországban megalakult az úgynevezett harmadik köztársaság, mely „köztársaság volt - köztársaság-pártiak nélkül". Ennek zászlaja alatt a „régi" kapitalizmus, melynek alapja a szabad verseny volt, átalakult imperializmussá. Ezt a korszakot a pénzoligarchia korlátlan terjeszkedése, az aljas gyarmatfoglalások, a reakció uralma jellemzi. A kapitalizmus kezdődő rothadásának jellemző éveiben tűnik fel Guy de Maupassant, a kiváló francia író, aki csalhatatlanul meglátja a kapitalizmus pompázatos felszíne alatt a tátongó szakadékokat. Maupassant - írói munkásságának legelső lépéseitől - a kapitalista társadalom fokozódó bomlásának tanúja. 1885-ben jelenteti meg "Szép fiú" című regényét, írói életművének kulcsát. Az író a harmadik köztársaság uralkodó rétegét ábrázolja és sorra bemutatja a megvásárolható minisztereket, a népbolondító, aljas sajtót, a politika hangadóit: a bűnözőket és a kalandorokat, és végül magát Walter urat, a milliomost, az ország igazi irányítóját. A kor jellemző „hőse" - Maupassant regényében - Duroy, a szélhámos, aki karrierjét az arabok fosztogatásával kezdi, majd bátran tör utat magának az imperialista Franciaország legfontosabb, irányító állásai felé. Ez a cinikus semmirekellő egyáltalában nem válogatós az eszközökben. S éppen ez segíti, hogy elérje sötét céljait. Maupassant felháborodottan és gúnyosan festi le az imperialista Franciaország erkölcseit és nem tesz különbséget a tábornokok és a selyemfiúk, a nagykövetek és a nagy szélhámosok, a püspökök és a hamiskártyások közt. Vissza