Az orosz irodalom kincsesháza

Előszó

A XIX. század elején új versenyző jelent meg a világirodalom terén. A világ egyik leghatalmasabb országának irodalma, azé az országé, amelyet a külföld még kevéssé, csak felületes útleírásokból ismert. Ezek az útleírások bővelkedtek kuriózumokban, amelyek részben költöttek, részben túlzottak voltak, de lényegükben megmutatták azt, hogy ennek az országnak a társadalma a nyugateurópai sablonoktól eltérő, különleges társadalmi formák és életviszonyok között él. A zsarnoki önkényuralom sehol nem nehezedett már úgy rá az ország lakosságára, mini itt, ahol még a feudális jobbágyi rabszolgaság a maga középkori formájában állott fönn. Százmillió ember nyögte e hatalmas birodalomban a szolgaság jármát s az arisztokraták és a nemesek néhány tízezre korlátlanul uralkodott, bőségben és pompában élt a földettúró milliók verejtékes munkájának gyümölcséből. A cári önkényuralom és a feudális társadalmi rend biztosítottnak látszott, az urak gondtalanul éltek, mert a központi hatalom gondoskodott arról, hogy a nép állati tudatlanságban maradjon és ne mozdulhasson el attól a rögtől amelyhez balvégzete születésekor kötötte.
Ebbe az országba nyugatról alig látott be a világ. Azok az útleírások, amelyek megjelentek róla, csak fokozták a sötétséget, mint az országúton ismeretlen tájon robogó kocsi lámpája, mely utasai számára csak pillanatokra világítja meg az útmelletti fákat, mérföldköveket és földeket.
A XIX. század nagy orosz íróinak kellett jönniök, hogy megmutassák - önmaguknak és a külföldnek is - az orosz nép sajátságos lelkét és a cári Oroszország különös állapotait. Tíz író lép ki az orosz irodalom eddig zárt területéről és vonul be egymásután nemcsak az otthoni, hanem az európai, amerikai, - a világ összes könyvkereskedéseinek kirakataiba, hogy bemutassa a maga valóságában az orosz lelket, az orosz életet, amelyről sok mesét, de kevés valóságot tudott előttük a nyugati műveltségű világ.
E tíz író - Puskin, Lermontov, Gogolj, Turgenjev, Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij, Szaltjikov, Goncsarov, Csechov, Gorkij - egy haldokló társadalom életét és embertípusait mutatta be nyugatnak, amely e félelmetes erejű szellemóriásoknak írásait mohóbban és szinte többet olvasta, mint a saját íróit, mintha csak érezte volna, hogy a bennük kifejezésre jutó vádak részben ellene is szólnak és jóslataik rajtuk is beteljesedhetnek... Vissza