Előszó
Beköszöntő az 1934. közönséges esztendőre.
Száll az idő sebes szárnyon,
Alig életél, máris véged...
Harminchármat írtál nemrég,
Írhatod a harmincnégyet
Bár ez így van, rajt' ne töprengj!
S a helyett, hogy sóhajtoznál,
Fogadd meg jó tanácsom:
Térj Istenhez s imádkozzál!
Mert Isten a vég és a kezdet,
Ő a halál, Ő az élet;
Tőle jöttél, Hozzá térsz meg,
S addig is Ő gondol véled.
Ha akarja vihart támaszt,
Vetésedet csépli jéggel,
Ha akarja, langy esőt ad,
S hűs harmatot csöndes éjjel.
Megaláz, mert gőgös voltál.
Fölemel, ha fetrengsz porban.
Csak dolgait ne birálgasd,
Amit Ő tesz, az mind jól van.
Nyugodjál meg e tudatban.
Ne légy bölcsebb balga ésszel,
S bús homlokod gondredőit
Elsímítja puha kézzel.
Sorsod fordul mindjárt jóra,
Termésedet dúsnak látod,
Kenyeredre méz kenődik
S haszonnal jár minden károd.
Csonka hazád újból nagy lesz,
Elvonul a sötét felhő;
Mert Istenben aki bízik,
Jobb jövője bizton eljő.
De írva van, hogy az ember
Ne éljen itt csak kenyérrel,
Hanem éljen este-reggel
Isten drága igéjével.
Üsd csak fel a könyvek könyvét:
Rád mosolyog a jövendő!
Mindjárt megtudod belőle,
Milyen lesz az új esztendő.
Száll az idő sebes szárnyon,
Alig éltél, máris véged.......
Harminchármat írtál nemrég,
Írhatod a harmincnégyet
Bár ez így van, rajt' ne töpreng!
S a helyett, hogy sóhajtoznál,
Fogadd meg a jó tanácsom:
Bízz' Istenben s imádkozzál!
Vissza