Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusai (dedikált példány)

Előszó

Útmutatónk az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaival, e katalógusok együttesével - közismert nevén a katalógushálózattal - foglalkozik.
Nem könyvtár- vagy katalógustörténeti monográfiát kivánunk az olvasó kezébe adni, hanem a Nemzeti Könyvtár katalógusairól gyakorlati eligazitással szeretnénk szolgálni. Mindemellett néhány elméleti és történeti vonatkozásra is fel kell hivnunk a figyelmet. Az 1802-ben, a gróf Széchényi Ferenc által alapitott magyar nemzeti könyvtár már a 19. században a könyvek gyűjteménye mellett külön szervezeti egységekben fejlesztette, őrizte és tárta fel a kéziratokat, továbbá a hírlapokat és folyóiratokat. Később, 1923 és 1951 között - a korszerű könyvtári fejlődésnek megfelelően - az imént emlitett alapgyüjtemények mellé felsorakoztak a további különgyüjtemények /tárak/ is; időrendben: a Zeneműtár, a Régi Nyomtatványok Tára, a Plakát- és Kisnyomtatványtár, Térképtár, Színháztörténeti Tár, Zárolt Kiadványok Tára, végül a Mikrofilmtár.
A kialakult egységek - a különféle dokumentumok árnyalt feltárása érdekében - létrehozták a maguk speciális katalógusait. Ezek között kezdetben kevés összefüggés volt, hiszen a tárak és gyűjtemények nyilvántartásaikat öntörvényűén - spontán módon - alakították ki. Ez az ösztönös fejlődés idővel - nagyjából az ötvenes évek végétől - a tudatos, tervszerű fejlesztés irányába tolódott el: a Nemzeti Könyvtár vezetői és munkatársai egyre inkább arra törekedtek, hogy a katalógusdarabok gépies egymás mellé helyezése helyett összefüggő egységet, az állomány egészét mindinkább logikusan feltáró katalógus-rendszert formáljanak. De a célt nem a meglevő katalógus-hálózat mintegy 125 részének valamilyen mechanikus egybeosztásával kívánták elérni, hanem az egyes nyilvántartások olyan módon való megformálásával, hogy azok összessége jól áttekinthető képet adjon a gyűjtemények egészéről mind a használók, mind a könyvtári apparátus számára... Vissza