Az ortopédia tankönyve

Előszó

Az első magyar ortopédiai tankönyv a Magyar Orvosi Könyviadó Társulat Könyvtára CLXXXV kötetként Kopits Jenő és Imre tollából 1942-ben jelent meg 452 oldalon 316 ábrával. A kitűnő könyv, amelyet ma is élvezettel olvasunk, sajnos újabb kiadást nem ért meg és a vérzivataros időben kevés példány maradt fenn.
1951-ben alakult meg a Budapest Orvostudományi Egyetemen az ország első Ortopédiai Klinikája, és az ortopédia az egyetemi tanrendben kötelező tárggyá vált. Kezdetben jegyzetek segítették a hallgatókat a szakmai ismeretek elsajátításában, majd 1969-ben jelent meg Glaubertől "Az ortopédia tankönyve".
Az ortopédia gyors fejlődése tette szükségessé, hogy 1983-ban Barta szerkesztésében újabb tankönyvet írjunk. Ez a 240 oldalas 148 ábrát tartalmazó könyv jó vezérfonal volt az egyetemi oktatáshoz, de 10 év után szintén megújításra szorul. Ezt nemcsak a szakmában bekövetkező gyors fejlődés indokolja, de a demográfiai és a társadalmi változások is.
Napjainkban a végző orvos lényegesen más problémákkal találja magát szemben, mint 10 évvel ezelőtt, más feladatokat kell ellátnia. Olyan ortopédiai ismeretekkel kell rendelkeznie, amelyeket a mindennapi gyakorlatban könnyen alkalmazni tud. Vissza

Fülszöveg

Tankönyvet szerkeszteni, írni nem könnyű. Terjedelme eleve korlátozott, nem lehet több kötetes kézikönyv, de az sem jó, ha túl rövid. Ez utóbbi esetben vagy hiányozni fognak fontos részletek, vagy olyan tömény lesz, hogy az érthetőség rovására megy. A kiadó nagyvonalúságát jelzi, hogy sem a terjedelmet, sem az ábrák számát szigorúan nem korlátozta. Így módunkban állt belátásunk szerinti részletességgel foglalkozni az ortopédiával, kiemelten a fontosabb témákkal.
Egy német ortopéd tankönyv hátoldalán olvasható "Ortopéd szeretne lenni? Ha nem, akkor ez a könyv éppen megfelelő Önnek". Én is úgy nyújtom át e könyvet, hogy amit ebben leírtunk, azt ismernie kell minden orvostanhallgatónak, orvosnak, az általános orvosi műveltség részévé kell válnia és maradnia. Ezen túlmenően azonban a szakvizsgára való felkészülésnek is alapját képezheti, az ebből nyert ismeretekre építeni lehet, azokat bővíteni lehet a megadott szakkönyvekből. Törekedtünk arra, hogy a könyvben foglaltak szakterületünk jelen állapotát, fejlettségét tükrözzék, de eltekintettünk azoknak az újabb tételeknek a leírásától, amelyek még nem bizonyítottak.
A könyvet heten írtuk, az egyes részeken minden szerkesztési igyekezet ellenére a szerzők stílusjegyei, szemléletük észlelhető, de a tanulás megkönnyítésére igyekeztünk egységes szerkezetet adni. A könyv nincs "túlszerkesztve", de bízom abban, hogy az olvasó számára ez inkább kellemes, mint zavaró lesz. Egy tankönyv első kiadása is lehet kitünő, én úgy érzem, hogy a hallgatók észrevételeit is figyelembe véve a második kiadásban még sokat tudtunk javítani.
Azzal a reménnyel nyújtom át a hallgatóknak a 4. magyar nyelven megjelent "Ortopédia tankönyv" második kiadását, hogy sikerül érdeklődésüket felkelteni a mozgásszervi betegségek iránt és ismereteiket könnyedén fogják megszerezni, s a tanultakat hasznosítani a mindennapi orvosi gyakorlatban.
Dr. Vízkelety Tibor Vissza