Az orvos halála (dedikált példány)

Fülszöveg

Fekete Gyula nevét, regényeit sokan ismerik az országban, olvasóinak tábora gyorsan nő, de talán még többen ismerik a hangját, magvas eszmefuttatásait a Rádióból.
Kamaszkora óta készült írónak: nem rajta, a történelmen múlt, hogy amiről a sárospataki kisdiák, a Györffy-kollégista, majd a földosztó, a megyei, illetve fővárosi lapot szerkesztő fiatalember ábrándozott, azt már csak a felnőtt, harmincadik életévéhez közeledő férfinak sikerült valóra váltania. Első kötete - egy kisregény - 1952-ben jelent meg, elbeszélésgyűjteménye nem sokkal később. Írt drámát, útirajzot, gyártörténetet is, de igazi műfaja, a hajlamának, alkatának legmegfelelőbb forma: a regény.
Az orvos halála sorrendben hetedik és mindmáig legsikeresebb regénye. A kritika lelkendezve fogadta, s hogy a közönség lelkesedése nem maradt el a kritikusoké mögött, azt a legvilágosabban az a tény mutatja, hogy immár ötödször jelenik meg idehaza az olvasók akaratából, és tizenegy kiadást ért meg külföldön.
Az orvos halála
Egy öreg falusi orvos néhány napjáról szól a történet. Életének abban a szakaszában ismerkedünk meg vele, amikor a nehéz drámákon túljutott már, s aligha lepi meg sorsa látványos fordulatokkal. "Megvallom, az ilyen sarzsi nélküli hősök sorsa jobban izgat, mint a rátermetteké, a daliásoké - mondja Fekete Gyula. - Ha válogathatnék, olvasónak is őket választanám leginkább. Róluk írtam a regényt, azokról, akik észrevétlenül élnek-halnak, s munkás kezük nyomát rajta hagyják a világon."
Ritka csoda, jó írónak is csak olykor, szerencsés órában sikerül; megszólaltatni a csendet. Egyszerűen, keresetlenül s mégis úgy beszélni hétköznapi emberek hétköznapi életéről, hogy az mintegy belülről átvilágítva, a legigazibb költészet fényében ragyogjon. Fekete Gyulának sikerült a varázslat, nyilván ezért fogadata szívébe a regényt és "sarzsitlan" hősét az olvasóközönség. Vissza