Az ősi föld hazahív

Előszó

A kínai köztársaság tizenötödik évében - a nyugati időszámítás szerint 1926-ban - élt Shanghaiban egy gazdag bankár, akit Wu-nak hívtak s akinek két fia volt. A nemzedékek óta dúsgazdag családnak különösen három tagja jutott jelentős szerephez a város életében, bár mindegyik a maga módján. Mr. Wu, a csaád jelenlegi feje, a Nagy Kínai Bank vezetője volt, melynek fiók-intézetei behálózták egész Közép- és Dél-Kínát. Mint fiatalember bejárta Japánt és Európát, tanulmányozta a bankokat, s visszatérése után megalapította ezt a bankot, amely hatlmassá év virágzóvá fejlődött az új köztársaság idején.
De atyjának, az öreg Wu tábornoknak nem sok köze volt a bankhoz. Talán mégis annyi, hogy háború idején, - bár harcban sohasem vett részt, - mint képzett katona nagy reményeket fűzott működésükhöz. Wu tábornokot fiatal korában, a Manchu-dinasztia uralkodása idején küldöldre küldték. Nem a szülei, mert őket borzalommal töltötte el ez a parancs. Ugyannyira, hogy édesanyja visszautasított minden ennivalót, amíg csak külön császári rendelettel nem engedték ifiának az utazás elhalasztását, hogy ideje legyen szüleit unokával megajándékozni. Csupán, amikor a csöppnyi vörös, síró fiucskát, a mostani Mr. Wu-t, a bankárt a nagymama öreg karjaiba helyezték, akkor engedte meg Wu tábornoknak, aki akkor még tizennyolc éves törekvő, csinos fickó vol, hogy külföldre menjen. Vissza