Az összhangzattan

Előszó

Midőn jelen összhangzattani munkám megírásához fogtam, két szempont vezetett.
Az egyik az, hogy a jelenleg forgalomban lévő magyar összhangzattanok mindegyike elsősorban zeneszerző növendékek számára készült, ennélfogva nem veszi kellőleg figyelembe azokat a növendékeket, akik az összhangzattant csak mint köteles (mellék-) tárgyat tanulják, vagy azt magánúton sajátítják el, s akik a nagy átlagban az akkordikus elképzelés tekintetében messze elmaradnak a zeneszerző-jelöltektől. Pedig kétségtelen, hogy az előadás módja tekintetében egészen más szempontoknak kell a tanárt, ill. tankönyvírót vezetniök akkor, mikor leendő zeneszerzőket kell bevezetni az összhangzattan titkaiba, kik összhangzattani, majd forma- és ellenponttani tanulmányaik alapján eredeti műveket kívánnak alkotni, mint mikor hangszeres növendékekkel van dolga, kiknél az összhangzattan tanulása főképpen azt a célt szolgálja, hogy megismerjék az akkordok szerkezetét, azok összefüggésének szabályait s hogy ezek alapján képesek legyenek a klasszikus művek harmóniai s formai elemzésére és megértésére.
Azért törekvésem arra irányult, hogy e munkám ne csak zeneszerző, hanem elsősorban hangszeres növendékek és magántanulók számára szolgáljon kézikönyvül, mely azok átlagos képességeit figyelembe véve, a szabályok áttekintő csoportosításával és a főirányelveknek a kevésbé fontosak rovására való kidomborításával tegye lehetővé az összhangzattan rejtelmeibe való sikeres behatolást és bizonyos fokú harmonikus készség (routin) megszerzését. Vissza