Az ősvilági élet

Előszó

AZ ÉLET TÖRTÉNETE.
Mindannyian, akik ma életünk delén járunk és az élettudományok széles mezejének valamelyik pásztáját munkáljuk, a lyelli geológia és a darwini biológia iskolájának tanításait szívtuk magunkba. Lyelitől, a nagy angol geológustól megtanultuk, mit jelent a «gutta cavat lapidem» elve: a szünetlenül ható, apró, parányi események folytonos, egymást követő hatása. Nagy kortársától és honfitársától, Darwintól megtanultuk, hogy az egész élet, minden vonatkozásában és egész kifejlődésében, mai teljességében fokozatos, lassú fejlődés, evolúció eredménye.
Ennek a két elvnek a pórázán indultunk neki a magunk részletkutató munkájának és szolgáltuk azt több-kevesebb eredménnyel. Cuvier katasztrófaelméletén mosolyogva tértünk napirendre és a pályakezdő fiatal emberek öntudatos magabízásával elindultunk azon a vágányon, amelyet helyesnek, sőt ennél több: csalhatatlannak tartottunk.
Nem tudom, kortársaim és kartársaim ma hol tartanak, megváltozott-e felfogásuk, revideálták-e azt az alapot, amelyen elindultak. Csak azt tudom, hogy a magam biológiai és geológiai világszemléletét néhány olvasmányélményem alaposan megtépázta.
Először a kezembe került Karl Diener néhai bécsi paleontológus-professzor remekbe szabott kis Göschenkötete : Paläontologie und Abstammungslehre. Ebből látnom kellett, hogy az alap, amelyet szilárdnak véltem, nem is olyan szilárd és sok dolgok vagynak égen és földön, amelyeket a lyelli és darwini geológiai-biológiai szemlélet nem vett figyelembe. Vissza