Az osztálytükörtől a falfirkákig

Előszó

E kötet első számú címzettjei az osztályfőnökök, akik hagyományosan az iskolai nevelés kulcsembereinek számítottak. Ma is azok, annak ellenére, hogy valódi, jelenleg is érvényes funkcióik bizonytalanok, szerepük időszerű tartalma tisztázatlan.
Bármilyen irányt is vesz azonban a társadalom fejlődése, bárhogyan is alakulnak az iskola körüli harcok, feltétlenül szükség van és feltételezhetően lesz is valakire, aki magára veszi egy-egy tanulócsoport (legyen az a hagyományos osztály vagy más jellegű közösség) gondjait, közvetít közte és kollégái között. Aki segít tanítványainak feldolgozni a szűkebb és tágabb környezetükben szerzett - sokszor ellentmondásos - élményeket, tapasztalatokat. Aki jobban odafigyel személyiségük, jobban törődik problémáikkal, mentálhigiénés állapotukkal, ős jobban törekszik szociális képességei fejlesztésére, mint mások az iskolában.
Szerencsés esetben e feladatok megoszlanak a család és az iskola, illetve az osztállyal foglalkozó pedagógusok között, s az osztályfőnök nem kényszerül a parttalan és hálátlan „mindenes" statuszába. Jelenleg azonban a családok szétesése, romló szociális helyzete, az iskola elbizonytalanodása különös hangsúlyt ad annak a - gyermek érdekeit, szükségleteit központba helyező - szerepnek amelyet hagyományaink szerint az osztályfőnök tölt be.
Az e szereppel járó feladatok teljesítését számos tényező nehezíti, s már csak ezért is szükséges újragondolni tartalmukat. Csak néhányat említek közülük.
Az iskolák - remélhetőleg megőrizhető - szakmai önállóságai eleve kizárja, hogy az intézmények nevelői tevékenységét valamiféle előírásokat tartalmazó központi nevelési terv irányítsa. Egy-egy osztály, egy-egy osztályfőnök nevelési programja csakis a helyi adottságok, szükségletek, igények ismeretében alakítható ki, napra készen igazodva a változó valósághoz, az újabb és újabb kihívásokhoz, a spontán jelentkező nevelési helyzetekhez. Vissza