Az osztrák-magyar haderő első világháború alatti magasabb parancsnokságai

Előszó

BEVEZETŐ Az Osztrák-Magyar Monarchiát megteremtő egyezséget 1867. május 29-én szavazta meg a magyar országgyűlés. A dualista államban bevezették a parlamentáris rendszert, közös ügynek nyilvánították a külügyet, a hadügyet és az ezek kiadásait fedező pénzügyet. Ennek szellemében került sor az egységes véderő szervezetének kialakítására. Az uralkodó által 1868. december 5-én szentesített törvények értelmében az új állam védereje a közös hadseregből (gemeinsame Heer), a haditengerészetből (Kriegsmarine), az osztrák és a magyar honvédségből (k. k. Landwehr, m. kir. honvédség) és a két népfölkelésből (k. k. Landsturm, m. kir. népfölkelés) állt. A legfelsőbb vezetés a közös Hadügyminisztérium (Reichskriegsministerium) feladata lett. A minisztérium és az uralkodó mint Legfelsőbb Hadúr között a Katonai Iroda (Militär Kanzlei Seiner Majestät - MKSM) közvetített. A katonai vezetést a Vezérkar (Generalstab für die gesamte bewaffnete Macht) látta el. Emellett mindkét honvédségnek volt minisztériuma és főparancsnoksága is. Az új véderő megteremtésének alapját az állampolgárok katonai szolgálati kötelezettsége jelentette. Az osztrák hadügy 1852. évi korszerűsítésénél vezették be az általános védkötelezettséget, amelynek további módosítását jelentette, amikor a hadkiegészítésnél áttértek a területi elv érvényesítésére. A szolgálati kötelezettség tartama a haderő egyes részeinél különböző volt. A közös csapatoknál 3 tényleges évre a sorhad állományában és 7 év tartalékos szolgálatra oszlott, amit 10 évi póttartalék követett. A haditengerészetnél 4 évig a sorhad állományában, 5 évig a tartalékban, 3 évig a póttartalékban kellett szolgálni. A honvédségnél a póttartalékban a közös hadseregbeli szolgálati kötelezettségüket letöltők számára még 2 év, a honvédséghez közvetlenül besorozottaknál 12 év volt az előírás. Az 1889. évi 6. tc., az új véderőtörvény jelentett lényeges változást: a tényleges szolgálati idő 2 évre csökkent a gyalogságnál, a vadászcsapatoknál, a tüzéreknél és a műszakiaknál, valamint a honvédségnél; a lovasságnál és a lovas tüzéreknél 3 év, a haditengerészetnél 4 év maradt, a tartalékosi és póttartalékosi állomány fenntartása mellett (a tartalékosi kötelezettség 36 éves korig tartott).
A Monarchia két államát népsűrűsége szerint 103 hadkiegészítési körzetre osztották, amelyekből 47 esett Magyarország területére és 3 a haditengerészetre. 1878-tól tökéletesedett a területi rendszer, a kiegészítő körzetek számát 108-ra emelték, a világháborút megelőzően pedig 112 kiegészítő kerület volt. (102 kerületből 102 közös gyalogezred, Bosznia-Hercegovina 4 kerületéből 4 bosnyák gyalogezred, a 3 tiroli kerületből 4 tiroli vadászezred nyerte kiegészítését, 3 partvidéki kerület főleg a haditengerészet részére volt fenntartva.) Vissza