Az óvoda-iskola átmenet problémái különös tekintettel a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre

Fülszöveg

Étetünk csupa változás, szüntelen átmenet egyik életkorból a másikba, akadályok legyőzésének folyamata, küzdelem a mindig megújuló és változó tevékenységformák elsajátításáért, egyre könnyebb és sikeresebb alkalmazásáért.
Az embergyerek életében nagy változás a kisgyerekkori játékok világából az iskolai feladatok, kötelességek közé csöppenni. A közvélemény túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít ennek a változásnak, pedig a gyermekek életében ezt a lépést hasonló nagy változások előzik meg. Nem kisebb megrázkódtatás az otthoni fészekmelegből tipegő kisbabaként a bölcsődébe kerülni, vagy a mindig rájuk figyelő édesanya mellől óvodába menni. Teljesen új helyzetet teremt az első intézmények rendjéhez, szokásaihoz igazodni, a család középpontjából a sok kisgyerek között egynek lenni, az anyát helyettesítő felnőtt egyhatod vagy egy huszonötöd figyelmét kapni. Az első hónapokban és években szinte minden fontos dolog eldől, ami az életrevalóságot, a másokhoz való viszonyt, az elfogadó vagy elutasító beállítódást illeti. Testi, lelki tulajdonságaink ekkor alapozódnak meg a gondozás, a játék, a mesehallgatás közben, a nyitott érzékszervekkel élményként átélt helyzetekben, a zenei, a képi, a mozgással és szavakkal meggyökeresedő anyanyelvvel. A gondos családi és óvodai nevelés erősíti meg a gyerekek eredendő kíváncsiságát, ami az iskolai tanulás hajtóereje lesz.
Az egészséges kisgyerek 6-7 éves korban vágyik az iskolába, ahol ismeretei, képességei kilombosodhatnak. Ennek elősegítésére azonban az szükséges, hogy az iskola is elfogadó, befogadó tegyen. A tanulás követelményei fokozatosan épüljenek rá a nyolc éven aluli gyermekek érzelmek által meghatározott érdeklődésére, és a tanulási vágyat a tanítóval kialakított személyes kapcsolat erősítse meg.
A változások idején különösen fontos azoknak a segítése, akik családi körülményeik vagy egyéb életnehézségeik miatt nehezebben indulnak neki egy-egy új életszakasz akadályainak, akik kisebbrendűségi érzésekkel, félénken vagy alkalmazkodási gondokkal lépik át az iskola kapuját. Ezeknek a gyerekeknek a nevelése ad igazi pedagógiai feladatot a tanítóknak, velük kapcsolatban mutatkozhat meg rátermettségük, tudásuk, találékonyságuk, beleélőképességük, a különböző nevelési-tanítási helyzetekhez illő alkalmazkodásuk.
Az elfogadó szemléletmód gyakorlati megvalósításához, az óvodások, a kisiskolások és a nevelő mindkét fél számára örömforrást jelentő együttműködéséhez ad segítséget ez a könyv.
Zilahiné Gál Katalin Vissza