Az SoS-gyermekfalvak

Előszó

Sok-sok nagyszerű gondolat születését, megvalósulását kísérte meg nem értés, gáncsoskodás, szerte a világban és nálunk Magyarországon is. Így volt ez az SOS-gyermekfalu-mozgalommal is, miután Hermann Gmeiner 1949-ben a tiroli Imstben létrehozta az első gyermekfalut árva és elhagyott gyermekek védelmére és nevelésére, s miután ez a mozgalom az ötvenes évek elején terjedi kezdett. így volt hazánkban is, mikor sok lelkes, áldozatos és segítőkész ember kezdeményezésére 1983--ban Battonyán építeni kezdték az első magyar SOS-gyermekfalut. Kifogásolták a létesítés helyét, bírálták - nem is alaptalanul - az építés elhúzódását, és igen sokan értetlenül fogadták, hogy az SOS-gyermekfaluban egyedülálló anyák nevelik a gyermekeket.
Az elmúlt nem is egészen egy évtizedben sokat változott a világ: 1986 őszére elkészült az első magyar SOS-gyermekfalu; 1990 őszén felavatták a második falut Kecskeméten; 1991 júniusában letettük a harmadik falu alapkövét Kőszegen (a falu felépül 1993 közepére); 1992-ben átadják Szegeden az első ifjúsági házat (mintegy 12 felserdült SOS-ifjú ember részére) s Budapesten a nemzeti koordinációs központot, mely a továbbképzést is szolgálja majd, otthont ad a titkárságnak is. Megindult az élet Battonyán és Kecskeméten; mintegy 120-130 gyermek talált otthonra és szerető anyára. Sokan megismerték már a két falu életét, a célszerűen kialakított családi házakat, a kulturált környezetet; a társadalmi élet és berendezkedés, a köznevelés átalakulását, s ezek hatására kedvező fordulat állt be az SOS-gyermekfalvakban folyó nevelés megítélésében. A pozitív tapasztalatok nyomán - melyek elterjesztésében sokat köszönhetünk a tömegtájékoztató eszközöknek és munkatársaiknak - egyre többen fogadják el, egyre többen értékelik a nálunk folyó nevelést előnyös oldalairól, s látván az SOS-anyák szerető gondoskodását, becsülik tiszteletre méltó munkájukat. Megváltozott a hivatalos szervek álláspontja is; úgy látják: az SOS-pedagógia egy újabb szín, törekvés az árva és elhagyott, a társadalom gondozásába került gyermekek nevelésében; nem gáncsolni, hanem segíteni kell, hogy egy bizonyos időszak elteltével megmutathassa, milyen értékű alternatívát kínál az egyéb hasonló intézményekkel, eljárásokkal szemben. Vissza