Az ügyész a polgári eljárásban a törvénykezési reform után

Előszó

Ez a vitaülés beleilleszkedik annak a munkának a keretébe, amelyet a Legfőbb Ügyészség és a magyarországi jogi karok 1973. október 22-i együttműködési megállapodása irányoz elő. Reméljük, hogy ankétunk jelentős lépés lesz ennek az együttműködésnek a megvalósítása során. Mindenesetre a legelsők közé tartozik a megtett lépések közül, sőt a budapesti kar vonatkozásában mindenképpen az első ilyen aktus. A megállapodást és az ennek keretében végzendő közös munkát a jogi karok oktatói örömmel üdvözlik. Az az együttműködés amelyet bizonyos keretek között eddig is kifejtettek az ügyészi szervezet és a felsőoktatás tudományos dolgozói, a jövőben bizonyára még el fog mélyülni.
Vitaülésünk cime: "Az ügyész a polgári eljárásban a törvénykezési reform után." Engedjék meg, hogy megindokoljam ennek a témának a napirendre tűzését. Két fő okcsoportot találtunk, amelyek arra indítottak bennünket, hogy az ügyészség és az egyetemi oktatók közötti együttműködés első megbeszélendő témájául éppen ezt tűzzük ki. Mindenekelőtt tapasztaltuk azt, hogy az ügyésznek a polgári perbeli közreműködése iránt világszerte nagy érdeklődés mutatkozik — nem csupán a szocialista országokban, hanem mindenütt, a kapitalista országokban és a fejlődő országokban egyaránt. Ennek a nemzetközi méretekben megmutatkozó érdeklődésnek egyik konkrét formát nyert kifejeződése az a tény, hogy az 1974. szeptemberi IX. Nemzetközi Összehasonlítójogi Kongresszus napirendjére egyik tárgysorozati pontul éppen ezt a témát tűzték ki: "Az ügyész részvétele a polgári eljárásban."
Annak magyarázatát, hogy az ügyész polgári perbeli részvétele ennyire előtérbe nyomult a világ jogászközvéleményében, nézetem szerint elsősorban a szocialista országok fejlődésében lehet megtalálni. Az, hogy a szocialista országokban az ügyész közreműködik a polgári perben, évtizedek óta meghonosított és intézményesített jelenség. Vissza