Az új hagyományért

Fülszöveg

Ez a könyv a szerző vallomása szerint a Kitépett naplólapok című publicisztikai gyűjteményének továbbgondolása. Ő maga elhárítja az "irodalomtörténész" szerepét, publicistának vallja magát ebben a kötetében is. Okkal, hiszen ezek az írások ugyancsak vallomásos, hitet tevő, polemikus természetű adalékok a szocialista forradalmi, népfronti és a baloldali avantgardista irodalmi hagyomány mellett. Méliusz József ezeket a minden ízükben huszadik századi jelenségeket nevezi új hagyománynak. 1957-1967 között keletkezett írásai hozzájárulnak félévszázados nemzetiségi irodalomtörténetünk képének pontosabb megalkotásához. Az író két világháború közötti literatúránkhoz - és az abból sugárzó időszerű kérdésekhez - természetesen a Korunk-hagyomány felől viszonyul. Ez korántsem tagadása a korszak irodalomtörténeti teljességének, de polemikus bizonyítása a történeti valóság dialektikájának: a teljesség szintézise - a teljes irodalomtörténeti kép - nem teremthető meg az ellentéteknek ilyen vagy amolyan illúziójú letagadása árán, hanem csakis az ellentmondások valóságának reális számbavételével. Méliusz József 1957-ben felvázolta a hagyomány "fehér foltjait". Nem egyet ezek közül ő maga tölt ki. A szerző a hagyományról szólva a máról ír - egy reális, mai, szocialista nemzetiségi irodalmi tudat és önmegfogalmazás érdekében. Ez is az író publicisztikai alkatára és vállalkozására vall. Nem utal rá, de kiviláglik írásai egész sorából: számvetésről, az önmaga megfejtéséről is szó van itt. S ha nem is mondja ki: miközben letűnt évtizedekben jár, vagy a mában felbukkanva, a saját költészetének történeti megfejtését is keresi, s abban az áramlatban talál feleletre, amelyhez maholnap negyven év tartozik. Ilyképp elválaszthatatlan a publicistától a lírikus. Vissza