Az új sarj

Előszó

Részlet a könyvből:

A GYERMEK.

A gyermek a kert végében, egy beomlott szökőkút kövei fölött ült és gondolkozott.
A szokásos gondolatai voltak ezek, a kertről, amely szomorú volt és elhanyagolt s ahol a gyümölcsfák gondozatlan álltak, a csalán és egyéb gaz burjánzott.
A százszor, de mindig változatosan visszatérő gondolatok voltak, a kert újjászületéséről, lugasokkal, megnyírt fákkal, virágos bokrokkal, igen szép kanyargó utakkal.
A gyermek, Betti, elgondolta, hogy magas talapzatokon fehér szobrok fognak állni mindenütt az utak mentén. Egy meséskönyve volt, abban a várkastély kertje volt leírva, ezekkel a fehér szobrokkal és lugasokkal. Miért ne lehetne itt is úgy? Éppen úgy - gondolta a gyermek -, de mikor beszélt róla a testvéreinek, azok kinevették.
Ellenben ha a ,,szőke kisasszonynak'' beszélt róla, az azt felelte, hogy nagyon sok idő és nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy a kert olyan legyen, amilyennek ő szeretné.
Pénz! A gyermek agya nem tudta felfogni, hogy mi összefüggésben lehet a pénz a kerttel. Egyáltalán csak kevéssé tudott felfogni reális dolgokat. Az idő! Mennyi idő? Két év?
- Nem, - mondta, a szőke kisasszony - négy, öt, esetleg hat év is.
Ettől türelmetlen és szomorú lett.
Hat év! Akkorra ő már nagy lesz és ki tudja, hol lesznek az iskolatársnői, akik néha fölkeresik a kertben! Az kellene, hogy az egész változás egy hét vagy egy nap alatt történjék, hogy ő elmehessen hozzájuk és mondhassa:
- A kertben magas talapzatokon fehér szobrok állnak. A szökőkutak csobognak. És a lugasokhoz fehér, kavicsos utak vezetnek. Jőjjetek el és nézzétek meg. Vissza