Az ujabb magyar irodalom

Előszó

Fényes, lélekemelő ünnepségek sorozata vonul el a krónikás előtt. A nemzet, egy évezred romboló viharai közt megállva, fenállásának, nemzeti önállóságának dicsőséges ünnepét ülte. Ami nagy, a mi szép, ami maradandó ez ezredév alkotásai közt, odaállította a világ Ítélőszéke elé: tanulj megismerni, tudj megbecsülni!
A magyar irodalom, nemzetiségünk e minden időben hatalmas védőbástyája, ez ünnepségekből derekasan kivette a maga részét. A nemzeti kegyelet felkereste a jeltelen sírokat, felgyújtotta az érzés tüzét költői és nagyjai emlékénél. Hagyományos lelkesedésünk költőink iránt még él bennünk, mert mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük az irodalomnak a nemzetiség erősbödésére való áldásos hatását. Mert valamely nemzet irodalma csak akkor teljesítheti a rajta alapuló nagy feladatokat, ha tartalmában és jellemében egyaránt hű tükre önön nemzetiségének. A nép politikai helyzete lehet gyenge, állhatatlan, irodalma ellenben hatalmas és erős, utat törő más népek, politikailag erősebbek közé.
A magyar irodalom ujabb alakulásában számos oly tényező hatott közre, melyek nagyban kedveztek megerősbödésének. Nemzetiségünk elfoglalta szuverén trónusát, nyelvünk megtisztult idegenszerűségeitől, tudományosságunk parlag terei megnépesedtek és végül olvasóközönségünk száma nagyban megnövekedett. Fiatal irodalmunk más nemzetekéhez viszonyítva példátlan arányokban haladt előbbre... Vissza