Az újabb magyar irodalom

Előszó

Tizenöt esztendővel ezelőtt jelent meg ugyanerről a tárgyról A modern magyar irodalom című munkám. Tizenöt év alatt nemcsak az ember véleménye változik meg, hanem a világ ábrázata is, különösen manapság; távolodunk a múlttól, tehát tisztább képet nyerünk róla, új események történnek, melyek magyarázzák a régieket, s maguk is számbavételre, krónikára szorulnak. Világosan tapasztaltam mindezt, midőn most újra feldolgoztam könyvem anyagát, s joggal mondhatom, hogy új munkát nyújtok az olvasónak, - nemcsak abban a részben, amely az eltelt tizenöt-húsz esztendő eseményeivel foglalkozik, hanem visszaemenőleg a legelső mondatig. Ezt kívántam jelezni a régi cím megváltoztatásával, amelyet így a tárgyhoz illőbbnek is érzek, mert hiszen a világháború óta alakuló irodalom már nem nevezhető modernnek. Változatlanul hagytam azonban azokat a gondolatokat és okfejtéseket, amelyeket ma is érvényeseknek tartok, noha gondosan figyelembe vettem irodalom-vizsgálatunk legújabb eredményeit. Ahol ezek valamelyikét felhasználtam, megjelöltem a forrást, általában azonban jó alkalomnak találtam a munkát arra, hogy tüzetesen kifejtsem a magam felfogását irodalmunknak erről a változatos és termékeny korszakáról.
Alaposságra törekedtem, s azért a lehető teljességet nyújtó, monografikus keretet állítottam magam elé. A mostanában mind nagyobb tért hódító essay-modor rendkívül vonzó s alkalmas a szépírói képességek csillogtatására, másfelől azonban szubjektivitásra, alanyiságra csábít, s kétségben hagyja az olvasót afelől, vájjon a készen álló történeti anyag bemutatását kapja-e, vagy pedig csak a szerző egyéni, tehát hézagos benyomásait róla... Vissza