Az újkori kultúra története I-III.

Fülszöveg

Egon Friedell (1878-1938) osztrák író, újságíró, színész, rendező 1927 és 1931 között írta Az újkori kultúra története című terjedelmes munkáját azzal a nem titkolt céllal, hogy olvasója a múlt megismerésével a jelent is megértse. Nem hivatásos tehát, tárgyát, a történelmet nem veszi annyira komolyan, mint történészhez illene, inkább bécsies kedéllyel, közvetlenséggel és fesztelenséggel vizsgálja. Kettős könyvvitel és szexualitás, céhek és pápaság, lassan füledtté váló misztika és racionalitás - folytathatnánk - közelképeivel és tablóival jelenetezve ábrázolja a középkort; s Friedell, mint első fordítója Vas István írja: "mesteri dramaturgnak mutatkozik".
Módszere a sorsfordulókban találja meg igazi anyagát, a reneszánszban és reformációban, a nagy földrajzi felfedezések századában, amikor a glóbusz határai kitágulnak, a világszínház színpadán sokasodnak a szereplők. S a barokk időszakában, amikor kialakulnak a már-már modern gazdasági rendszerek, a gyanús pénzügyi manőverek, a tőzsde. Ekkor terjednek el a ma is népszerű élvezeti cikkek: a kávé, a tea, a pezsgő és a dohány. Olyan személyiségek fémjelzik a kort, mint XIV. Lajos, az ínyenc Napkirály, Newton, a modern fizika atyja vagy Voltaire, a gazdasági spekulációktól sem ódzkodó rafinált filozófus.
"Friedell - folytatja Vas - emlékeztet Kosztolányira. Mindenesetre rokonítja vele a romantikus léhaság és a »felszín« tudatos előnyben részesítése. Csakugyan, ha Esti Kornél szánná magát történetírásra, az festhetne ilyesformán... Mint Mozart a dallamokkal, olyan tékozlóan bánik Friedell is az ötletekkel, egy-egy fél kézzel elejtett motívumra takarékosabb mesterek egész műveket építenének... Ezt a könyvet nemcsak olvasás közben, hanem még fordítás közben is végigmulattam. Ne szégyellje az olvasó sem - ilyen komoly műnél sem - saját mulatságát." Vissza