Az Újvidéki Tudományegyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Évkönyve 2006.

Előszó

A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar immár valósággá vált. Szabadkán, 2006. október 16-án ünnepélyes keretek között megnyitotta kapuit a Sárgaház földszintjén elhelyezkedő négy tanterem, egy könyvtár- és két irodahelyiség annak a 125 hallgatónak, aki tanulmányainak befejezésekor olyan diplomát fog kapni, melyet ennek az intézményeknek pecsétjével hitelesítenek majd. Merem remélni, hogy a magyar tanítóképzésének folyamatossága térségünkben most már azon az úton fog haladni, melyet nem veszélyeztet semmilyen önös álpatriotizmusba öltöztetett, legitimitást nélkülöző politikai akarat, mely törölni kíván minden előtte létrejött egykorvolt valóságot abból a célból, hogy megtagadva a mássághoz való jogot maga kreálta, minden mást kizáró, saját virtuális világon alapuló elképzelései szerint rendezze át környezetét.
Ha egy népet meg akarsz semmisíteni, vedd el a kultúráját. Egy nép sajátságos önnönvalója megnyilvánulási formáinak alapját a kultúra adta/adja. A kultúrateremtő héroszok kezdetben a hármas egységet alkotó fejedelmek, főpapok és tanítók voltak. A civilizálódás folyamán azonban fokozatosan szétvált a három hatáskör, de a kultúrateremtés mindenkor a mesterként tisztelt, nagybetűs Tanítót illette. Ha ismerjük a régmúltban kialakult rendeltetését a tanítónak, máris világossá válik micsoda nagy felelőssége van ennek a hivatásnak, s ezen a lényeget illetően az "új időknek új dalai" sem változtathatnak/változtatnak. Nem véletlenül jelentheti ki a XX. századi magyar irodalom egyik költőóriása, József Attila, hogy: "Én egész népemet fogom/Nem középiskolás fokon /taní-/ tani!" Vissza