Az üldözöttek visszalőnek

Fülszöveg

Biológiaóra a gimnáziumban. A fiúk épp az emberi szervezetről tanulnak, amikor belép az altiszt, és néhány diákot szólít. Az igazgató irodájában rendőrnyomozók ülnek: a diákokat letartóztatják.
Így kezdődik Szemerdzsiev partizánparancsnok beszámolója saját maga és bajtársai sorsáról. Bulgária félelmetes ország volt a náci Németország szemében. Egy évszázaddal ezelőtt a török elnyomás alól orosz csapatok szabadították fel, a két nép testvéri barátságát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme még szorosabbá tette. A bolgár kommunista mozgalom rendkívül erős volt. Ezért is szállta meg Hitler közvetlenül a Szovjetunió elleni támadása előtt Bulgáriát. A cár kapitulált és hűséges csatlósa lett: de a nép ellenállását sohasem tudta megtörni.
Az üldözések elől a bolgár hazafiak színe-java a Balkán hegység bevehetetlen hegyei közé, a Rodope ormaira, mérhetetlen erdőségeibe menekült, és a partizánok keserves, kegyetlen, de hősies életét választotta. 1941-et írtunk ekkor.
A győzelemig még három év telt el. Négy iszonyú, megpróbáltatásokkal teli esztendő. Munkások és értelmiségiek, kipróbált forradalmárok és egyszerű parasztok, diákfiúk és lányok éhezve, fázva, csendőrpuskák és büntető különítvmények állandó fenyegetésében, embertelen körülmények között harcoltak, rettegésbe és félelembe ejtették a fasiszta hatóságokat, s bár a küzdelemben majd valamennyien elpusztultak, helyükbe százak és százak álltak, s amikor a szovjet csapatok elérték az ország határát, már ezrek özönlöttek le a hegyekről, hogy felszabadítsák hazájukat.
Vissza