Előszó
Amikor a Közgyűlés elfogadta az 1996-2001-re szóló Középtávú Stratégiát, éppen ötven év telt el azóta, hogy 44 állam Londonba összehívott konferenciája elfogadta az ENSZ Oktatási, Tudományos és...
Tovább
Előszó
Amikor a Közgyűlés elfogadta az 1996-2001-re szóló Középtávú Stratégiát, éppen ötven év telt el azóta, hogy 44 állam Londonba összehívott konferenciája elfogadta az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének megalakítását kimondó egyezményt.
1995, november 16-a olyan nap volt, mely mindnyájunkban heves érzelmeket váltott ki, amikor a múlt felelevenítésekor azoknak az emléke idéződött fel, akik, gondolatokban és tettekben, az elmúlt fél évszázadon át egy mára 184 tagállamot tömörítő Szervezet sorsát alakították. Ez mindannyiunk számára alkalom volt arra, hogy újból kifejezzük az intézmény iránt érzett bizalmunkat és - nem túlzás - ismét hitet tegyünk az Alkotmányába foglalt elvek mellett. Azok mellett az elvek mellett, amelyek a bolygónkon élő emberek túlnyomó többsége számára sajnos még mindig csupán távoli eszményképek, a látóhatáron feltűnt reménysugarak maradnak, miközben a jövő generációival szembeni felelősségünk óráról órára nő.
Kritikusaknak is kell hát lennünk. Először is saját magunkkal szemben, feltéve magunknak a kérdést: államainkban, az irányító szerveknél, a Titkárságon belül, a nemzeti bizottságokban megtettünk-e minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy felépítsük „a béke védőbástyáit az emberek lelkében"? Megtettünk-e mindent, ami az oktatás, a tudomány, a kultúra és a kommunikáció terén szükséges annak érdekében, hogy mindezek hozzájáruljanak „a béke és a biztonság fenntartásához"?
Az UNESCO mint eszménykép a világ eddigi legborzalmasabb háborújának a romjain és abból a határtalan reményből született, amelyet az Egyesült Nemzetek rendszere testesített meg: hogy az emberiség történetében új korszak kezdődik. A háború egyszer s mindenkorra átengedte helyét az államok összehangolt lépésein nyugvó békének annak megakadályozására, hogy a nézeteltérések megoldásánál erőszakhoz folyamodjanak. Azonban máris le kell szögeznünk, hogy ezt a célkitűzést ötven év alatt még távolról sem értük el, s mondjuk ezt akkor, amikor a nemzeteken belüli konfliktusok az államok közötti konfliktusok fölé kerekednek.
Vissza