Előszó
Angyalok honfoglalása
Mint a halász a csengő-mellű, harsány
dalokra gyújtó asszonyok között
ráncos kezével elmotoz a varsán,
kövérek-e már a háló-göbök,
így pillantok mind mélyebbre magamban...
Tovább
Előszó
Angyalok honfoglalása
Mint a halász a csengő-mellű, harsány
dalokra gyújtó asszonyok között
ráncos kezével elmotoz a varsán,
kövérek-e már a háló-göbök,
így pillantok mind mélyebbre magamban
- a számban a mult füstöl csöndesen -
terülő hálóm, fényes ifjúság,
zengd el, zengd el, mit fogtál énnekem!
Pontyot, csukát-e, nagy ollóju rákot?
Csak várok a síró eresz alatt,
ki meg akartam enni a világot,
boldoggá tesznek már gyors madarak
s lágy derűbe burkolódzó ajakkal
köszönöm, ha az éjek hívesek -
ki-bejárnak bennem az angyalok,
mint málló házban a kőmívesek.
Vissza