Az úrhatnám polgár

Előszó

MOLIÉRE felmenői - Apja, nagyapja - kárpitosok voltok, az idők során egyre emelkedő jómódban. Apja mór udvari szállító, királyi kárpitos. A gazdagodással együtt tágasabbak és változatosabbak lettek a polgárság lehetőségei. Meglátszik ez az ifjú Moliére nevelésén is. Párizs előkelő iskolájába, a jezsuitákhoz járatták. A magafajta polgárfiúkat, ezeket a szülői nagyralátással ideküldött «úrhatnám diákokat» vékony aranylánc rekeszti el az iskolapadban a főrangú csemetéktől. Közép- iskolái után a jogot is elvégzi Moliére, - ugyanakkor apja a kárpitosüzlet vezetésébe is szeretné bevonni. A hozzáfűzött családi reményeket Moliére nem váltja be: színházi társulatot szervez: «Akaszd föl magad», - ezt kapja útravalónak az apjától, amikor vállalkozásához ki- kéri az anyai jussát. Rengeteg küszködés árán sem tud jóideig zöldágra vergődni. Színházuk nem megy. Moliére megjárja az adósok börtönét. Társulatával együtt vidékre szorul. Tíz évig járják Franciaország városait. Végül egy próbaelőadás alapján engedélyt kapnak az uralkodótól, hogy az udvarnál felváltva játszhassanak a Párizsban állandóan megtelepedett olasz társulattal. 1659-ben éri el első igazi sikerét a «Nevetséges kényeskedőkön című vígjátékával. Már a címe is kihívó volt, hiszen a «kényeskedés» az arisztokrácia és az arisztokráciát majmoló polgárság körében divatozott. Első sikere kiváltja ellenségeinek szervezkedését. Ezután a prózai darabja után versben írja következő vígjátékát, hogy megcáfolja a suttogó rágalmat: nem ért a költészethez. Vissza