Az Út és a Kapuk könyve

Előszó

Az előszó mindig utóbb születik. Tér és idő elhagyják egymást - a könyv elején az előszó: utószó. Az előszó térben megelőzi, időben pedig követi azt. Ami utána írva következik. Ha magára az írásra utólag már nem is lehet hatással, elváriak tőle, hogy az olvasatra - és ezen keresztül az olvasóra - hatással legyen.
Az utód mindig utóbb születik. Tér és idő összeölelkeznek: az előd előbb van, de utód nélkül nem lenne előd. Az utód az, aki követi, majd megelőzi az elődöt. Az utódtól elvárják hogy előzze meg az elődöt. Ha ez nem sikerül, azt az előd csődjének tekintik. Az elődtől elvárják hogy hatással legyen az utódra, az utódtól pedig, hogy hatással legyen azokra, akik az elődtől elvárták, hogy az utódra hatással legyen. Rengeteg elvárás És még egy az utódtól elvárják, hogy ne szaladjon túlságosan előre, sajátmagát semmiképp meg ne előzze, mert ha az utódból előd lesz, az egész elvárás-rendszert felborítja. Felborul, gazdátlanná válik a rendszer, amiből az utód kiszállt a túlságos gyorsulás miatt. Felborul és értelmetlenné válik, mivel soha többé senki nem fejtheti meg helyette, hogy hogyan is kerültek a rendszerbe az elvárások meg hogy mire volt az a nagy gyorsulás.
Az előd magára marad az utód utódjaként, és kénytelen annak nyomait olvasni, hátrahagyott jegyeit értelmezni és rendezgetni, ahelyett, hogy személyesen élhetné át a lemaradás oromét Fáradt és öreg már ahhoz, hogy utód legyen, hogy egyáltalán felidézze, mi kellett ahhoz, hogy legyorsulja saját magát Sírni kezd. Vissza