Előszó
Ma méltatjuk Fedák Sári, a magyar színjátszás feledhetetlen primadonnája születésének 130. évfordulóját. A XX. századi történetírás kegyetlenül elbánt a beregszászi születésű dívával, hiszel előbb a Tanácsköztársaság után "üldözték" vöröskatona-toborzása után, majd a második világháborút követően állítólagos nyilas-kapcsolatai miatt internálták a Népbíróság ítélete alapján. Beregszászból induló életpályája Nyáregyházán ért véget, a legnagyobb elhagyatottságban.
Kortársak így írtak róla:
Ez a leány a nagy mindennek
Remekbe termett, kicsi mása,
A hódító, tüzes, pogány vér
Gyönyörű és szent lázadása.
Ez a leány gyönyörűséges ember,
Szilaj vággyal, vad szerelemmel.
Nem értitek? Jól van: ne tessék!...
Ez a leány tökéletesség!
Ez a leány tökéletesség,
Ez a leány a szebbik élet,
Ez a leány szomorú vígság,
Ez a leány csak idetévedt.
Körülte sír, suhogva, szállva,
Heinének s Offenbachnak árnya.
Mennyit fog még sírni, bűnhődni,
Mert szebb és különb, mint a többi.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal