Az utas könyve - Keletmagyarország, Északerdély

Előszó

Azoknak a magyar katonáknak nyomán, akik az ország lelkendező öröme közepette bevonultak Erdély felszabadult részébe, már ott haladt néhány frissen dolgozó polgárember: az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség emberei. A mi szövetségünk nemcsak azt szokta meg, hogy dolgozzék, hanem azt is, hogy azonnal dolgozzék. Munkájuk első eredménye már készen is van, s a következő oldalakon adjuk a magyar nyilvánosság kezébe: az Utas Könyve, amelyet a közönség eddig olyan szeretetteljes érdeklődéssel tüntetett ki, most a visszatért Erdély városait, falvait, tájait adja az olvasó elé.
A Vendégforgalmi Szövetség céljai most már lassanként nem szorulnak bővebb ismertetésre. Annak a nagy munkának kapcsán, amely tavalyig évenként megkétszerezte a fizetővendéglátás résztvevő tömegét és megkétszerezte a vidékre, főleg a kis falvak gazdanépéhez ömlő százezreket, a nagyközönség ezeket a célokat már eléggé megismerte: minden erőnkből emelni kívánjuk Magyarország belső vendégforgalmát, közel akarjuk hozni egymáshoz a város és a falu népét, hogy a falu egyre több civilizációval, a város népe a falun kapott tősgyökeres magyarsággal legyen gazdagabb. Munkánk külső eredményét a pénzforgalom pontosan nyilvántartott milliói mutatják, de még jobban mutatják azoknak a kis falusi házaknak ezrei, amelyek rövid pár év alatt tágas ablakokat, deszkapadlójú szobákat, vízvezetékeket, csatornázást, fürdőt és virágkultúrával ékes tetszetős külsőt kaptak. Erre a munkára adott most nekünk új területet hazánk sorsának fordulata. Vissza