Az utolsó Apafi

Előszó

Részlet a könyvből:
Az utolsó apafi.
Történelmi tanulmány.
Igéretemet teljesitém midőn: Az erdélyi fejedelemség utolsó évei czimű történelmi közlésem kiegészítéséül, egyszersmind e korszakról is itéletet mondva, e Tanulmány-t írtam. Ama végzetes éveknek itt van természetes záródása. Az ország önmegsemmisítésére irányult hosszas belső forrongása, a politikai, társadalmi és erkölcsi romlás átkos gyümölcseit itt termé meg. Azon erős és kitartó küzdelem, melyet a német császári uralkodó-ház a kis ország birásáért a magyar királyi szent korona jogczymén évtizedeken át folytatott, II. Apafi Mihálynak törvényes választáson és megerősitésen alapuló fejedelmi fogáról lemondásában, később örökös nélkül elhalásában érte el végczélját. Béldi Pál, Zólyomi Miklós a konstantinápolyi keresztény temetőben, Thököly porai Nicomedia idegen földében pihentek, Rákóczy bujdosva önkéntes számkivetésben élt, 1713. az utolsó Apafit is az almakereki kripta zárta be, a német császárt Erdély birásában nem háborgatta többé egy erdélyi nemes ember fejedelem is, nem egy magyar trónkövetelő sem: annak békebelezési, a szolgálatában álló erdélyi főfő uraknak önző politikáját teljes meztelenségében, a nemzeti választó-fejedelemség nagy értékü alkotmányjogának az ifju Apafi személyében épen oly bünös, mint könnyelmü föláldozását azon események rajza deríti fel tisztán és hív részletességgel, melyek im e sorok tárgyát teszik.
Az ifju Apafi meg volt választva s a török védúrtól megerősitve, csak fölesketve nem, sem ő az országnak, sem az ország az ő hűségére. Hátrább emlitve lesz azon eskü, mely az erdélyi országgyülésnek Apafi irányában tett azon komoly igéretét pecsételte meg, hogy őt atyja fejedelmi székébe segiti. De ennek természete, czélja és kötelező ereje nem az, a mi a homagialis esküé. Leopold egy császári titkos levéltári s más hivatalos adatokon alapuló emlékirat szerint II. Apafit atyja utódává nevezte a fejedelemségben 1690. május 17. költ kir. levelében. A zernyesti ütközet, s Teleki Mihály, az államtanács elnöke elesése után - 1690. aug. 25. - 1692. márcz. 15-ig, midőn a fejedelmi igazgatást kir. kormányzóság - Gubernium - váltotta fel, az államtanács Leopold helybenhagyásával az ő nevében igazgatta az országot, s némely végzést még mint kiskoru alá is irt. A császári udvar nem egy tanácsosa, Erdélyben a császár nevében a hadi fővezérséget vivő tábornokok fejedelemnek tekintették, annak czimezték, sőt maga a kormányzó Bánffi György választott erdélyi fejedelemnek, ő nagyságának czímezte s engedelmességgel irt hozzá még 1693. november 26. Igy ir 1692. octob. 21. Gyerőfi György tanácsos is, őt méltóságos fejedelmének s kegyelmes jó urának vallva. Azon Leopold-féle hitlevél, mely az ország kormányzását ideiglenesen szervezte, bevezető részében a kormányzó tanács, tehát a Gubernator és gubernium mint ugyszólva gyám által az uralkodásra következés reményében rendelte neveltetni az ifju fejedelmet; udvara, környezete, az ország maga fejedelemként nézte, annak tartotta s leendő uralkodójának remélette őt. Vissza