Az utolsó elefántvadász

Fülszöveg

Egy véletlen találkozás egy tábortűz mellett a Mupamadzi folyónál - ez vezetett ennek a nagyszerű afrikai kalandnak a leírásához, amit Peter Capstick, napjaink első számú vadász-írója vetett papírra. Wally Johnson fél évszázadot töltött Mozambikban a "fehér aranyra", elefátncsontra vadászva. Az effajta mesterséget űzők többsége belehalt ebbe a kalandba. Ma ő az utolsó, aki elmondhatta történetét.
Az afrikai vadonban parázsló tábortüzek mellett Wally órákon át mesélte élete történetét: hogyan élte túl egy gaboni vipera marását, egy bivaly öklelését, árvizeket, járványokat, és a legveszélyesebb kórt, az aranylázat. Merész blöfföléssel, gyakorlatilag puszta kézzel lefegyverzett 200 vérszomjas orvvadászt, és túlélte a kommunista forradalmárok rakétatámadását is 1975-ben, a zavargások káoszába merülő Mozambikban. Aztán, 63 évesen Botswanában folytatta mesterségét. Habár a nagy agyarú elefántok többsége ma már a múlté és Wally bajtársai is szinte mind meghaltak már, ő mindent túlélt. Szavai markánsan idéznek fel egy olyan Afrikát, amely ma már csak az emlékekben létezik.

Peter Hathaway Capstick, hivatásos kalandkeresővé lett egykori Wall Street-i bróker, a kritikusok szerint méltó folytatója Hemingway-nek és Ruarknak az afrikai vadászirodalom terén.
Miután végigvadászta Közép- és Dél-Amerikát, Capstick 1968-ban Afrikába ment. Négy afrikai országban is megszerezte a hivatásos vadászi képesítést és dolgozott, mint az egyik elefántmentő program vezetője. Vissza