Az utolsó szál liliomhoz

Fülszöveg

A hetvenedik születésnapjára szánta a kiadó ezt a könyvet s amikor megjelenik, Jékely Zoltán már egy éve halott. De a kötet anyagának kiválasztása még a költő tudtával és beleegyezésével történt.
Nem könnyű Jékely költészetében választani. Mindig rendkívül formai fegyelem eredményeképpen születtek versei, démonokkal küszködve is mindenkor megőrizte "költői kozmoszában az öt érzék épségét, az arányt, a ritmust, a harmóniát" (Bata Imre), így hát többnyire nehéz lemondani azokról a versekről is, amelyek innen szükségképpen kimaradtak. Mégis jó alkalmat teremt az életmű tömörebb változata arra, hogy immár a bevégzettség tárgyilagos, józan s egyszersmind megrendítő megvilágításában tekintsük át e költői pályát, jelenkori irodalmunk egyik legnagyobb és legtisztább lírai teljesítményét.
Jékely versei csaknem mindig az ember veszendőségéről szóltak, kezdettől fogva az "idősárkánnyal", az idő vak és kijátszhatatlan hatalmával, viaskodtak" (Győri János), érzékeny képzelete a lét tűnékeny képsora mögé odalátta a kozmikus méretű megsemmisülés goromba közönyét (Lator László). És mennyire másként olvassa az ember e verseket most, hogy tudja: ezentúl csak az emlékezetében villanhat föl a költő "Faun-pillantású" szeme, érvénybe léptek versben megírt testamentumai, beteljesedtek a föld alá merészkedő álomlátomások, mint addig, amíg élt, és szeretetre méltó lénye, kikezdhetetlen emberi-költői tartása puszta jelenlétével dicsérte az életet. Vissza