Az utolsó szó jogán

Előszó

Lukács Györgyről szóló írásaim egy részét tartja kezében az olvasó. Az interjú Nyugat-Berlinben született, Tábori György ösztönzésére, 1983-ban. Először 1984-ben jelent meg, Die Stimme seines Hern címen a nyugat-berlini LCB kiadónál, majd ugyanebben az évben publikálta egy belgrádi folyóirat is; az angol szöveg (szintén egy folyóirat számára) most készül. A darabot benyújtottam a Magvető Könyvkiadónak is, ahol drámakötetem kéziratait gondozzák - a kiadó azonban erre az írásomra nem tartott igényt. A két vers már megjelent kötetben (Jönnek a bájos tények, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983), az Egy álom-ot a hetvenes évek elején, E. I. önkéntes zavaros érzelemfutamait pedig 1979-ben vagy 1980-ban írtam.
Esszém Az utolsó szó jogán (1978) az Interjú magnószalagon című könyvem előszava. E könyvben azoknak az életrajzi beszélgetéseknek az anyagát dolgoztam fel, amelyeket Vezér Erzsébet és én folytattunk a halálosan beteg Lukács Györggyel 1971 tavaszán. Ezt is felajánlottam, 1978-ban, a Magvető Könyvkiadónak. A kiadó - a tanulmány kivételével - szerződött is rá 1981 januárjában, de ez a szerződés újabb négy év lejártával érvényét veszítette. A beszélgetések közben megjelentek a tanulmánnyal együtt német, olasz, angol, szerb, sőt magyar nyelven az újvidéki Új Symposionban (1981), előkészületben van továbbá a francia és a japán kiadás is. Vissza