Az úttörőmozgalom pályaválasztást segítő tevékenység

Előszó

Ha az utóbbi évek politikai, pedagógiai, mozgalmi törekvéseit vizsgáljuk, tapasztalhatjuk, hogy kiemelt kérdésként szerepel a pályaválasztás, a pályaorientáció problémaköre. Bizonyára sokszor és sokan tették fel önmaguknak és másoknak is a kérdést: valójában ennyire fontos ez a téma, mint amennyit beszélünk róla? S ha igen, akkor a megoldása érdekében kinek és mit kell tennie?
Az első kérdésre a válasz egyértelmű. A pályaválasztás társadalmunk és az egyén szempontjából egyaránt jelentős társadalompolitikai feladat, s mert a felnövekvő generáció egészét érinti, ifjúságpolitikai kérdés is. Ebből a tényből következik, hogy megközelítése mindig több oldalú. Hiszen nemcsak a felnövekvő fiatal és szülei teszik fel a kérdést: mi legyek, milyen szakmát, élethivatást válasszak? — hanem a társadalom, a népgazdaság különböző ágazatai is: mit tegyünk a munkaerőforrás és a munkaerő-felhasználás egyensúlyban tartása érdekében? Hogyan biztosítsuk a szocialista foglalkoztatás politikai céljait figyelembe véve az egyéni képességek maximális kifejlődését, a felkészültségnek megfelelő munkalehetőséget; a népgazdasági, az össztársadalmi követelményeknek és az egyéni igényeknek, elképzeléseknek a viszonylag harmonikus összhangját?
A népgazdasági és az egyéni igények összhangjának megteremtésében keresendők a pályaválasztás segítésének feladatai. Mégpedig a társadalom egésze számára olyan felfogásban, ahogyan ez a gyermekek, az ifjúság nevelésében érvényesülő társadalmi munkamegosztás rendszeréből következik. A család, az iskola, az úttörő- és az ifjúsági szövetség, az üzemek, az intézmények, az állami és társadalmi szervek, a pályaválasztás szervezett rendszerének együttes és külön-külön végzett munkája teremti meg annak a feltételeit, hogy az életpályát választó ifjú, egyéni elképzelése és vágya találkozzon a népgazdaság szükségleteivel, a társadalom igényeivel. Vissza