Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása Magyarországon

Előszó

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt - többéves egyeztetést és előkészítést követően - az 1992-ben megrendezett Környezet és Fejlődés ENSZ Konferencián nyitották meg aláírásra. Magyarország bekapcsolódott az előkészítő tárgyalásokba és egyike volt azon országoknak, amelyek Rio de Janeiro-ban aláírták e fontos egyezményt. Kezdettől fogva azt a véleményt képviseltük, hogy az éghajlatváltozás globális környezeti kockázatának leküzdése csak nemzetközi megállapodás keretében lehetséges. A magyar álláspont a hazai tudományos kutatók - az elmúlt két évtizedben folytatott - tevékenységére és eredményeire támaszkodott, illetve a szakértők s a politikai döntéshozók közötti párbeszéden alapult.
Az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének gyors növekedéséről, valamint a lehetséges következményekről - kapcsolódva a nemzetközi kutatási eredményekhez és együttműködésekhez - hazai elemzések láttak napvilágot. Az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásának vizsgálata nyomán Magyarország elismerte korlátozott, de tényszerű felelősségét e globális környezeti kockázat kialakulásában. E folyamatok felismerésével kapcsolatos nemzetközi egyetértés kialakulása sajátos módon egybeesett a térségünkben megkezdődött alapvető társadalmi-gazdasági változások időszakával. Az átalakulási folyamat egyebek mellett különleges helyzetet teremtett az üvegházhatású gázok kibocsátsa, a kibocsátás-korlátozást megalapozó technológiák, a környezetvédelmi célokra fordítható pénzügyi erőforrások, a környezeti tudatosság, illetve az egyezmény végrehajtását elmozdító hazai kapacitások tekintetében. Vissza