Előszó
Részlet a könyvből:
HÓPEHELY KISASSZONY.
MOST az ernyős olasz kocsikába fogtunk, hogy Hópehely el ne olvadjon a napon, míg az erdőbe érünk - nevetett Laci, a középső Ercsényi-fiú s ölbe kapta...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
HÓPEHELY KISASSZONY.
MOST az ernyős olasz kocsikába fogtunk, hogy Hópehely el ne olvadjon a napon, míg az erdőbe érünk - nevetett Laci, a középső Ercsényi-fiú s ölbe kapta négyéves kis húgát, hogy a kocsiba emelje.
- Várjanak, úrfiak! Én is megyek! - kiáltott a kövér dada s ődöngve sietett oda egy meleg felöltőcskével s egy jó megrakott kosárral.
- Felöltő nem kell. Édesanyusnak megigértük, hogy napnyugta előtt hazahozzuk Hópehely! Maga se kell, dada, ott, ahol mi vagyunk. Csak az elemózsinát tegye ide. Arra szükség lesz.
Ezt Lajos, a legfiatalabb fiú mondta, azzal elvette a kosarat s betette a kocsiba. Géza, a legnagyobb a három Ercsényi-fiú között, már a gyeplőt tartotta, de visszaszólt a dadára, ki föl akart kapaszkodni a kis kocsira.
- Ne üljön föl! Hisz maga alatt átszakadna a kocsi! És édesanyánk úgyis ránk bizta Hópehely kisasszonyt.
- Igen, daduskám, a fiúk fognak rám vigyázni! - csipogott, mint egy kis madár a hófehérbe öltözött, fehér arcú gyönge kis leány. - Tudja, dadus, maga addig főzzön a bábuimnak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal