"...és lámpást adott kezembe az Úr"

Előszó

Cedartown a széles országút mentén terül el.
Aki átutaztában elhalad mellette, aligha fogja figyelmére méltatni. Cedartownt csak azok látják szépnek, akik benne élnek, no meg a nebraszkai bennszülöttek, akiket - messze vidékeken járván. - olykor elfog a honvágy az alacsony, lejtős dombok, meg a hullámzó kalásztenger után.
A hófúvás meg a havaseső olykor heteken át tartja kegyetlen markában Cedartownt. Máskor meg forró szelek jönnek délnyugat felől és lázt hozó lehellétük végigsöpör a városon. Néha hetekig tart a szárazság, máskor hetekig zuhog az eső. De e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is, - a frissen kaszált széna, az érett alma szagától és egyéb, fűszeres illatoktól terhesek, - hogy a prairie szülötte ezeknél a napoknál szebbeket sem vizén, sem szárazföldön nem tud elképzelni.
Cedartown kövezett utcái párhuzamosan haladnak a „nyugati népvándorlás" rég elmosódott nyomaival. Ezeket az utcákat azok taposták ki, akik a mult század második negyedében keletről a vadnyugatra vonultak - az aranymezőkre, szerencsét próbálni. Az aranyásók népvándorlásának kezdete előtt Cedartown helyén pusztaság volt. S a város első épületei indián tábortüzek hamvai fölé emelkedtek. Vissza