Babeuf és az "Egyenlőek"

Előszó

Részlet a kötetből:

„EGYENLŐSÉG VAGY... "

A rendőrfőnök elbocsátotta a spiclit és napijelentésének lediktálásához fogott:
„A közvélemény kissé izgatott. A polgárság józanabbik része természetesen helyesli a Nemzeti-Konventnek azokat a módszereit, melyek a kereskedelem szabadságának védelmét szolgálják. Ami a munkásosztályt illeti, az megsínyli a munkanélküliséget és a kedvezőtlen időjárást..."
Idáig érve, a főnök eltüsszentette magát. Tisztességtudóan az irnok is tüsszentett. A diktálás folytatását egy futár érkezése szakította meg. A főnök, végigolvasva a Közbiztonsági-Bizottság utasítását, több rendőrt hivatott magához, köztük Louis Labras-t is:
- Elfogatási parancs. A rue Saint-Antoine 228- as számú házában.
A rendőrfőnök által megjelölt ház a Lesdiguiéreköz sarkán áll. Négy emeletes. Homlokzatára, vörös festékkel, a következő szavak vannak mázolva:
„Egyenlőség vagy ..."
Nemsokkal előbb még az állt rajta: „vagy halál". De Garonne mészáros, a ház tulajdonosa átfestette a „halál" szót, mert véleménye szerint ez sérti a nép érzékenységét. A thermidor után, immár senki sem akar többé halálról hallani. Hisz az emberek alighogy élni kezdenek... Ezáltal a felírás rejtelmesen hat: "vagy..." Vajjon mit is jelentjet ez a "vagy..."? A ház azonban adós marad a felelettel. A földszinten asztalosműhely. A rendőrség által keresett egyén a legfelső emelet egyik szűk szobácskájában rejtőzik. A késői órák ellenére még ébren van. Ír. A gyertya sápadt fényében keskeny arc tünik elő; álmatlanságtól, betegségtől és benső tűztől gyulladásos szemek, sötétkék frakk, csontos kéz és egy ívnyi, kereszül-kasul sűrűn telerótt papíros: nyilván takarékoskodni kénytelen vele. Vissza