A gólyakalifa

Előszó

(Tábory Elemér önéletírása.)
Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszer csak jön, lábhegyen, mint egy gyilkos, a fekete Álom és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi.
Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék. Mindenről pontos jegyzeteim vannak. Az életem olyan volt, mint egy álom és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom; ó bár lett volna az életem szerencsétlen és az álmaim lettek volna szépek !
. .. Tizenhat éves koromban kezdődött. Különösségek voltak azelőtt is. De egyáltalán nem feltűnő dolgok : tiszta gyerekességnek lehetett őket tartani. Például a tislérrel. Mindennap a tislér mellett jártam el, iskolába menet. Sokszor megálltam a szűk ablak előtt. Ez a sötétnek látszó műhely lassanként a rejtelmek színhelye lett fantáziámban. Minden ok nélkül elképzeltem magamnak, hogy ott, a jámbor tislérség örve alatt, nagy gonosztevők, pénzhamisítók, talán gyilkosok is, manipulálnak, vagy ártatlan fiúkat kínoznak .. . olyanokat, mint én. Sőt ezt a hitemet valahogy néhány pajtásomra is rászuggeráltam, úgy hogy egy valóságos doktor Holmesi titkos társaságot alapítottunk ennek a rejtélynek a kikutatására. Vissza