Előszó
Szigethy Gábor előszava
Köddel, dérrel, madárcsörömpöléssel érkezett az ősz
1936-ban. Az esztergomi bazilika kupolája hajnalban felhőglóriában ébredt, alkonyatkor a messzivé lett túlpart...
Tovább
Előszó
Szigethy Gábor előszava
Köddel, dérrel, madárcsörömpöléssel érkezett az ősz
1936-ban. Az esztergomi bazilika kupolája hajnalban felhőglóriában ébredt, alkonyatkor a messzivé lett túlpart
eltűnt, betakarta a sötétség. Babits Mihály előhegyi házának tornácán nádszékében üldögélt, búcsúzott a nyártól,
lobogó napsugártól, énekesmadaraktól, virágoktól, fáktól - a háztól; készülődött a városlakó télre, hóba burkolt merengő tétlenségre.
Korán erre tévedt varjú károgott a gesztenyefán, hidegedtek az idők. Idegen hajókürt tompa hangját fodrozta a
hegy felé a dunai szél. Délután volt. Este volt. Már besötétedett.
Az asztalon borospohár, mellette ódon Biblia, Jeremiás
próféta jövendöléseinél felütve. Két és fél ezer éves szavak, mondatok; tengermorajlás a múltból: „Borzalmas,
rettenetes dolgok történnek ezen a földön: A próféták a
Hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják,
ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?"
A tornác tetején harkály kopog, tejesasszony kocog el a
kerítés mögött. Megrezdül egy levél.
Biblia mellett az asztalon gyűrött papírlap, verskézirat.
Vissza