Erdélyi Helikon 1929. október

Előszó

Részlet a kötetből:

Dante és a mai olvasó

Mostanában megint sokat voltam együtt Dantéval: egy szerény tanulmányon bíbelődtem, valami költészeti Bädeker-félén, mely a művelt, de járatlan olvasót Dante világába bevezesse. Ez a munka vetette elém a különös problémát, amit itt címűl írok: mert Dante csakugyan minden régi nagy szellem közt a legkülönösebb viszonyban áll ehhez a mi korunkhoz: senki közelebb és senki távolabb! Értői számára örök-modernül hat; s mégis hányan vannak, fogékony és kitűnő emberek, kik sohsem olvassák, vagy az első lapok után csüggedve hagyják abba. Megriadásukat nem kell szégyelni. Dante valóban a világ egyik legnehezebb költője. Maga mondja, hogy aki őt érteni akarja, üljön meg a padkán és élesítse jól az eszét. Munkáját a „középkor lexikonának" nevezték. De nemcsak e páratlan gazdagság teszi ezt az olvasmányt nehézzé; egy távoli század idegen tudásanyaga, melyet a költő művében fölhalmoz, s melyhez hasonlót olvasóiban föltételez. Nem is csak teologiko-filozofikus mélységei s különös és sokrétű szimbolizmusa. Nem is csupán komplikált technikája, szinte matematikai tömörsége, kemény és különc kifejezései s az a modor, mely folytonos célzásokban dolgozva minden lapjának oly páratlanul művészi sűrítettséget ad. Hanem elsősorban életével és korával való kapcsolatai: a líraiság, melyből az egész mű fakad, s mely nem az elvont lélek líraisága, hanem a cselekvő emberé, ki két lábbal s ezer idegszállal áll a körülötte zajló világ közepén. Ez a költő életéből szövi költeményét; kora, környezete, apró tények, emberek, életek, szokások, amik sorsát alakították, mind téglái lesznek a nagy épületnek: s ki értene ma már minden célzást, ami ezekre vonatkozik? Lapjain sűrűn akadunk talányokra, amiket tudósaink sem tudnak megoldani. Hogyne lenne fáradság hatszáz év múlva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett? Vissza