Bábolna

Előszó

Történelmünk feledésbe merülő korszakait és azon belül az egyik Komárom megyei település, Bábolna múltját idéző beszélgetésre hívjuk olvasóinkat Mindenkit, aki többet akar tudni a szülőföld tájairól', településeiről. Többek között arról az egykori pusztabirtokról, amelynek múltja a honfoglalás koráig vezet vissza. A Kisalföld peremén, Nagyigmánd és Bana községek közé ékelődve, a nagy állathajtó út egyik nevezetes állomása volt évszázadokig Bábolna. A történelem lapjai arról árulkodnak, hogy első lakói a honfoglaló magyarokkal együtt érkező besenyők voltak, akiket királyi rendelkezésre az út védelmére vezényeltek az őrhelyként szereplő Bábolnára. A település nevét először az az okmány jelöli, amelyet 1268-ban kelteztek és arról adnak hírt a korabeli krónikások, hogy a pusztabirtokot - ami már korábban a Babunai család tulajdona volt - Ánizs asszony lelki üdvének biztosítása fejében Pok-i Lukácsnak, a környék erőszakos földbirtokosának ajándékozta. Ám a Babunai család ez ellen tiltakozott és hazug csalásnak minősítve fellebbezett. Hogy a fellebbezőnek, Babunai Gergelynek, sikerült-e állítását bizonyítani, arról nincs dokumentum. Családi viszálykodások, természeti csapások és háborúk. Közülük a török hódoltság kora, amikor két nagyhatalom, a Habsburg birodalom és a szultáni sereg a Dunántúlnak egy harminc kilométeres sávját ütköző vonalnak tekintette és az ott lévő településeket letörölték a föld színéről. Elnéptelenedett a vidék és csak a tizenhetedik század derekán érkeztek vissza a tájra az új honfoglalók. Ám közöttük már nem volt egyetlen besenyő sem. Vissza