Bács-Kiskun megye múltjából VII. (dedikált példány)

Fülszöveg

300 évvel ezelőtt, 1686 őszén szabadult fel az ország középső része a török uralom alól. A régi ellenséggel folytatott harc és a hódoltság alig felmérhető pusztulást és veszteséget okozott az egész régióban. Az oszmán birodalom társadalmi-gazdasági berendezkedése és katonai-közigazgatási szervezete tovább nehezítette a XVI. századra egyébként is az európai gazdasági fejlődés perifériájára szorult területek életét. A közbiztonság csaknem teljes hiánya, a kettős adóztatás, az elemi csapások és a háborús pusztítások révén e vidék nagyobbrészt elnéptelenedett, a táj elvadult. Csak alig néhány településen tudott megbújni az élet. Ugyanakkor nem egy mezőváros - köztük Kecskemét - korábban nem tapasztalt virágzásnak indult.
E tények okozzák, hogy a hódoltság megítélésében máig fellelhetők a szélsőséges álláspontok. A kötet hat feldolgozása eddig igencsak elhanyagolt területek és források alaposabb vizsgálatára vállalkozott. A gazdasági és társadalmi állapotok olyan szintű feltárására nyílt itt lehetőség, amely segítséget nyújthat a régi keletű viták megoldásához is.
Az egyes tanulmányok elsődlegesen kecskeméti és nagykőrösi forrásokból merítenek, mivel máshol alig-alig maradt e korról írott emlék, de a bennük lelehető következtetések csaknem az egész Duna-Tisza közére helytállóak, és a hódoltság szinte egészére nyújtanak tájékoztatást.
A kötetnek nem az a célja, hogy a pusztulásra vonatkozó eddig ismert adatok sorát bővítse, hanem hogy megalapozza e tájegység gazdasági-társadalmi életének elmélyültebb vizsgálatát és megbízható alapot nyújtson más tudományok számára is.
A kötet tanulmányaiból számunkra már egzotikusan színes, egyben rendkívül mozgalmas időszakot ismerhetünk meg, olyan állapotokat és viszonyokat, amelyek az egész tájegység későbbi fejlődését döntően befolyásolták. Vissza