Előszó
Ha elfogadjuk azt, hogy az újságíró a pillanat krónikása, akkor kötetünk, amely az Előre másfélesztendőnyi lapszámaiból válogatott írásokat - többnyire riportokat, esszéket - gyűjt egybe, tár ismét...
Tovább Előszó
Ha elfogadjuk azt, hogy az újságíró a pillanat krónikása, akkor kötetünk, amely az Előre másfélesztendőnyi lapszámaiból válogatott írásokat - többnyire riportokat, esszéket - gyűjt egybe, tár ismét az olvasó elé, hazánk, a szocialista Románia jelenkorának átfogó krónikája. Az ország fejlődésében új távlatokat nyitó XI. pártkongresszust megelőző és követő hónapok, az ötéves terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért vívott nagy csata, egyszóval az országépítő és -szépítő munka krónikája, amely elvezet bennünket Nagyváradtól Constantáig, Csíkszeredától Rogojelnig, a fővárostól a Nyárád menti kis falvakig hazánk mondhatni minden szegletébe, mindenhova, ahol emberek élnek, dolgoznak, építenek. Oda, ahova... besüt a nap, a szocializmus napja, s ahhoz, amit az bearanyoz sugaraival. A patinás, vagy éppen "tegnap született" gyárcsarnokokba, a közösen megművelt földekre, munkások és tudósok otthonaiba, hajóépítőtelepekre, színházakba és művelődési házakba. Szerte az országba, ahol történik valami. Valami felemelő, valami szép. Valami az emberért. Miértünk, Románia 21 milliós családjáért.
S manapság hol nem történik valami? Hiszen nincs oly eldugott, a főutaktól messzeeső falu, nincs hegycsúcs, vagy erdőrengeteg, de nincs emberi lélek sem, amelyet ne ért volna a nagy változások, a szocialista átalakulás szele!
Vissza 
