Bakony/A kuruzsló/Elzevir/Fej vagy írás

Előszó

(Nyomorúságos korcsma belseje a Bakony közepén. A középső falban a sarkában félig álló ajtó, amely ferdén lóg, rajta fazár és fakilincs, jobbra a söntés, rozoga lécekkel elkülönítve, balra ablak hólyagpapirral betapasztva. Két hitvány asztal, körötte fapadok, búbos kályha, néhány rossz szék, kint hideg, szeles idő. A szobában rossz petróleum lámpa ég.)
1. JELENET.
(A korcsmáros - elnyűtt, fáradt ember, cammogva jár, megigazítja a petróleumlámpát, a mennyezetről alá lóg, kissé feljebb csavarja, mire világosabb lesz.)
(Az asszony - koravén parasztasszony, egykedvűen nézi, a söntéshez támaszkodva.)
Korcsmáros: Mit állsz itt és mit bámószkodol? Vigyázz inkább a tűzre, mert ha kialszik, még az a kis maradék lélek is beléd fagy mindjárt. Na - eredj! (Összenéznek; az asszony nehézkesen a búbos kemencéhez megy és rőzsét rak a tűzre.) (Szélzúgás kívül.)
Korcsmáros: (Pipára gyújt, morog, aztán kis szünet után.) Másutt már kiült az ágakra a rügy, (hallgat) mert érzi a napsütést - (hallgat) de itt . . . (kitörve). Nagy ostobaság volt idejönni, a Bakony legsűrűjébe csárdásnak! Vissza

Fülszöveg

A kuruzsló

Éles és mély drámaisággal átszőtt szatira. Tordai Dezső egyszer diákkorában lopott, hogy ő és barátja éhen ne vesszen, ezért nem lehet többé orvos. A barátja diplomát kap, ő börtönbe kerül. S mikor kiszabadul, a jó barát már halott. Húga, Ilma, érzéseiben hő maradt Tordaihoz és megbélyegeztetés ellenére is. A falon ott van az elhunyt barát orvosi diplomája, aminek most már soha senki hasznát nem veheti. Tordai fanatikus és nagytudású ember, segítségér akar lenni a betegségben szenvedőknek és a nyomorúságba került Ilmának és anyjának. Elkéri a diplomát és a diploma, meg nagy tudása révén hatalmas orvosi karriert csinál. Aztán rájönnek a csalására, leleplezik. Senkije és semmije se marad, csak tiszta orvosi és emberi becsülete. És Ilma most a hajszás megaláztatásban újra melléje áll. Tordai csalódott hivatásában, a meggyógyított emberekben, de visszakapja Ilmát, akivel együtt menekül el egy szabadabb világ felé.

Elzevir

Andersen János, a kedves, fion, öreg antikvárius története a darab. A csendes, régi boltba, a csendes, régi gaza szívébe betoppan a tavaszi fényben fürdő utcáról egy fiatal lányka képében a tavasz, a szerelem. És a csendes kis múzeumnak beillő bolt egyszerre elkezd gazdástól fiatalodni, álmodni, élni. A sápadt pergamenkötésű foliánsokból tavaszillat és sóvárgás száll ki. Zsemberi Magda elhozta az öreg legénynek, Andersen Jánosnak az elszalasztott régi szép tavaszok üzenetét. Andersen finoman és csendesen fogadja a nagy életajándékot, boldog és hálás érte Magdának. S mikor végül kiderül, hogy Magda csak tévedésből került melléje és a melegség fiatalos bája nem neki szólt, megint csak finoman és csendes rezignációval bocsájtja el Magda kezét és ott marad egy illuzióval szegényebben, de eggyé szép álom ízével gazdagabban a csendes kis antikváriumban. A ritka szép kötésű Elzevir visszakerül Magda kezéből újra a polcra.

Fej vagy írás


Ragyogó dialektikával írott komédia házasságról, asszonyhűségről, csábításról, szerelemről. Lüktető tempóban nyitja fel a lélek kis rejtett csapóajtóit, hogy meghasson és rögtön kis is rejtett csapóajtóit, hogy meghasson és rögtön ki is kacagja a meghatottat. Merész fordulattal átkanyarintja az összes exponált szerepelőit egy más, alacsonyabb élet szintjére és ahogy megforgatja őket a kritika éles reflektorfényében, egyszerre jut rá az igazságra, hogy minden szerelmi élmény kicsi és nagy, nyílt vagy titkolt, szegényé vagy gazdagé, jóllakotté vagy éhessé mindet közös nevező fűzi össze: A nyugtalanság, a féltés, a bizalmatlanság, hogy aki ma az enyém, az holnap is az lesz-e még? És van-e, lehet-e egyáltalán rejtélytelen kapcsos és nyugvópont a férfi és nő egymáshoz való viszonyában? Vissza