Kalazanci Szent József élete

Előszó

A XVI. század rendkívül súlyos megpróbáltatásokat mért a katolikus Egyházra. A hitújítás a lelkek mélyéről feltörő szenvedélyes újítási vágy szárnyain hihetetlen gyorsasággal terjedt tova. Észak- és Közép-európa nagy részének meghódítása után már szinte Déleurópa kapuit döngette. Az aposztazia, a hittől való elpártolás azok soraiban is leharapózott, akiknek hivataluknál fogva védeniök kellett volna az Egyházat. Az erkölcsi követelések lejjebb szállítása a papság és szerzetesség soraiból is sokakat megszédített és az új hit buzgó terjesztőivé szegődtetett.
Az Egyház jóideig tehetetlenül állott a mind messzebbre gyűrűző mozgalommal szemben. A századok folyásában beszüremkezett visszaélésektől meggyengítve s a reneszánsz és humanizmus pogány szellemétől megmételyezve jóformán egészen elveszítette a lelkekre gyakorolt óriási befolyását. Intézményei ugyan még jórészt érintetlenül állottak, de az éltető szellem tovatűnt vagy legalább erősen megfogyatkozott bennük. Ezért nem tudtak elég hatályos ellenállást kifejteni a rájuk zúduló támadásokkal szemben. Vezetőiket túlságosan megférte a világ szelleme. A bensőség és áhítat indításai kihaltak belőlük s ezért nem tudták a hit igazságainak mélyebb és egyénibb átélését sürgető lelkek követeléseit kielégíteni. A hivatalos Egyház mély aléltságban szunnyadt és időre volt szüksége, hogy ismét magához térjen. De amint egyszer feleszmélt, annál nagyobb elszántsággal látott hozzá a szellemi és erkölcsi megújhodásához szükséges lépések megtételéhez... Vissza