Előszó
A mennyei Atya örök terve volt a második isteni személy, Jézus Krisztus megtestesülése. Belépése embersorsunkba, történelmünkbe.
Jóságában és bölcsességében az Isten úgy határozott, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (Ef 1,9.), melynek alapján Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által, a Szentlélekben, az Atyához járulhatnak az emberek, és az isteni természetben részesülhetnek. (Ef 2,18; 2Pét 1,4.)
Ebben a kinyilatkoztatásban a láthatatlan Isten (Kol 1,15; lTim 1,17.) szeretetének gazdagságából, mint barátaihoz szól az emberekhez (Kiv 33,11; Jn 15,14.), hogy őket meghívja, és befogadja a saját közösségébe."...
„Az Istenről és az emberi üdvösségről így kinyilatkoztatott igazság Krisztusban ragyog fel. Ő a kinyilatkoztatás közvetítője.
Jézus Krisztus a megtestesült Ige, tehát az emberekhez emberként küldve, az Isten igéjét közvetíti (Jn 3,34.) és az Atyától rábízott üdvösségszerző művet viszi végbe. (Jn 5,36; 17,4.)" (Az isteni kinyilatkoztatásról. I. fej. 2. p.)
Örök isteni terv már megvalósult. Jézus Krisztus ugyanis, értünk és üdvösségünkért, emberré lett.
Kétezer éve jelen van embersorsunkban, történelmünkben. Ezt az üdvtörténeti eseményt így fogalmazta meg János apostol: „AZ IGE TESTTÉ LETT, ÉS KÖZÖTTÜNK ÉLT." (Jn 1,14.)
Pál apostol pedig így: „Eljött hozzánk jóságos, és emberszerető Istenünk" (Tit 3,4.)
Tény: „Messziről, s mégis oly közelről, a végtelen élet gazdagságából a teremtmény gyarlóságába, a mindenütt jelenvaló, szent közösségből, a látható és megtapintható világba, az örökkévalóság csendjéből a hétköznapok zajába, a szünetnélküli, örök jelenből a földi múlandóság napjaiba belépett az Isten, hogy megmentse és megváltsa azt, akit jónak és nemesnek teremtett." (Szentiványi Róbert: A századok halhatatlan Királya. 1. o.)
Vissza 
