Világosság 1968. november

Előszó

Részlet:
A vallás genezise
III. Animizumus és termelő közösségek
Az animizmus szélesebb értelemben véve nem etnológiai elmélet, hanem egy elméleeti tradíció, a vallásnak a lélek (anima) létezésében való hittel történő meghatározása, s ez a hagyomány több ezer éves, történeti keletkezésétől a műlt századi elméleti megfogalmazásáig számtalan formában jelent meg.
Anizmus a múltszázadi társadalmi antropológiában
A modern tudományosságban az anizmusnak, mint a vallás legkorábbi, legegyszerűbb formájának, s egyszersmind lényegének elméletét E. B. Tylor nevéhez kapcsolják, s valóban, ő dolgozna ki klasszikus formában, de meg kell jegyeznünk, hogy ez a múlt századvégi pozitivista evolucionizmusban valahoy "a levegőben lógott", amit Tyloron kívül leginkább Spencer munkássága jelezi. Az egybeesés oka mélyebben, a közös filozófiai-módszertani felfogásban, mégpedig a fejlődés uniineáris felfogásában és az összehasonlító módszerben rejlik, amely segítségével Tylor először formált rendszeres, önálló tudományt az etnológiából. Főművében, az 1871-ben kialakított Primitive Culture-ben az alábbiakban jellemzi felfogását: " A legjobb eszköz az emberi gondolkodás és az emberi tevékenység törvényeinek tanulmányozására a különböző embercsoportok műveltségi fokának kutatása... És akkor fel kell ismernünk egyrészt az egyforma hatásának tekinthető, csak nem állandó egyöntetűségét, másrészt azt, hogy a civilizáció különböző korszakai". Amit viszont nekünk kell felismerni, egyrészt az, hogy a fenti tézisek mechanikus koncepciót képviselnek, másrészt az, hogy tudománytörténetileg elsődleges megközelítésként ez szükségszerű Vissza