Zalaegerszeg város képeskönyve

Előszó

Egy barátom sátort épített városi lakásának erkélyére s oda vonult vissza kisfiával indiánosdit játszani. Nagy német és angol költők meseországokat álmodtak maguknak, hogy valahol lelkük otthonára találjanak. A magyar költők hívebbek voltak a valósághoz. Szülőföldjüket szépítették vágyaikhoz. Arany János Nagyszalontát növelte tündérországgá, Petőfi az Alföldet álmodta a szabadság határtalan földjévé, József Attila Budapest peremvidékének fájdalmas öléből növelte fel a megálmodott gyönyörű jövendőt.
Szülővárosom, Zalaegerszeg, számomra is így szépült az emlék, a vágy, az ifjúság fényes földjévé. A zalaparti mezővárosban éltünk 14 éves koromig. E ténynél fontosabbak az élmények, amelyet odakötnek. A kisvárosi hajnalok, rohanások az iskolába; az olajpadlószagú elemeibe s a város büszkeségébe, a gimnáziumba, amely előtt csodálatos vadgesztenyefa-sor emelkedett. Emlékezések a kisvárosi szép, hideg vagy barátságos, városias, kispolgári vagy értelmiségi otthonokra; Bődy néni süteményes dobozaira, amelyekből mindig került számunkra valami nyalánkság; a gyerekszobákra, amelyekben titkos pipa-klubot vagy önnevelők körét alakítottunk; a szalonokra, amelyekbe csak letörölt cipővel lehetett egy-egy pillanatra belépnünk, hogy bemutassanak bennünket az előkelő felnőtteknek; az etazseres díványokra, iszonyatos vagy izgalmas nippjeikkel, a csigákkal, amelyekben a tenger zúgása hallatszott. Vissza