Előszó
A Váci Mihály Irodalmi Kör és a Rím Könyvkiadó alkotóinak régi igénye, hogy legyen egy olyan könyvsorozat, amely a közös lírai megszólalást szolgálja. Ennek a szándéknak megfelelően 2007-ben meg is jelent az első ilyen gyűjtemény. Arcok és énekek - talán már a címében is jelzi, hogy költői arcéleket igyekszik megrajzolni, már amennyire ez lehetséges kortársirodalom esetében, hiszen egy állandóan változó, fejlődő folyamatról van szó. Éppen ezért - talán nem is eléggé pontos a költői antológia meghatározás, hiszen a pályakezdőktől az országosan ismert, neves szerzőkig szerepelnek a könyvben alkotóink. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan férnek meg egymás mellett a különböző irányzatokhoz kapcsolódó, színvonalban is eltérő személyek, versek. Mi - akik elindítottuk ezt a sorozatot - úgy gondoljuk, hogy nagyon is jól elférnek egymás mellett a népi indíttatású, a posztmodern és más irányultságú művek. Egy szempontot tartunk nagyon fontosnak: legyenek a bekerülő alkotások valóságközeliek, rólunk szóljanak... Tudjuk, ezek is tág fogalmak, mégis megpróbáljuk az olyan verseket előtérbe helyezni, amelyek nem csupán önmagukért valók, hanem az életünkhöz - a múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz - kapcsolódó indíttatásokat hordozzák.
Sorsköltészetről van szó? - kérdezhetné a Tisztelt Olvasó. Nemcsak arról, sokkal tágabban értelmezzük az évente megjelenő gyűjtemények szerepét. Ez a könyvsorozat szeretné azt is bemutatni, hogy rendkívül gazdag és sokrétű jelenünk költészete. Egyedülállónak gondoljuk az Arcok és énekeket olyan szempontból is, hogy műhelymunkát teremt. Az évente megjelenő könyveket több helyen bemutatjuk az ország területén - Budapest, Tokaj, Nyíregyháza, Debrecen, Csongrád, Salgótarján, Bátonyterenye, stb. ahol jelen vannak a szerzők közül is többen. Az egyes műsorokhoz, rendezvényekhez kapcsolódnak az érintett irodalmi társaságok, körök, csoportok megszólalásai is. A „tájhaza" fogalmát, gondolatát is szeretnénk hangsúlyozni ezzel a tevékenységünkkel, hiszen - nagyon sokszor - éppen a vidék nyújtja azt a megkerülhetetlen értéket, amelyről mostanában mintha megfeledkeztünk volna. Illyés Gyula, Váci Mihály, Ratkó József, Takács Gyula, Fodor András, Simonyi Imre, Csorba Győző - hogy csak néhány nevet említsünk. A közelmúltból - Kalász László, Hatvani Dániel, Nagy Gáspár, akik szintén nagyon szoros szálakkal kötődtek a Váci Mihály Irodalmi Kör és a Rím Könyvkiadó munkájához.
Velük szemben is sok az adósságunk. Méltatlanul feledkezünk meg róluk sokszor, pedig maradandó műveket hagytak maguk után. Ezeket a költői hagyatékokat - szellemi örökségeket - is igyekszünk fölvállalni, amikor az Arcok és énekek című sorozat újabb és újabb köteteit összeállítjuk. Egy - a történelemben, a magyarság sorsában mélyen gyökerező - lírai tablót szeretnénk felmutatni jelen kötetünkkel is; reprezentálni azt az alkotói szándékot és összefogást, amely a befutott költőt erősíti, a kevésbé ismertet és pályakezdőt pedig segíti a kibontakozásban.
Madár János
Vissza 
