Előszó
Mindannyian - Veszprém lokálpatrióta polgárai - örömmel tapasztalhatjuk: a jubiláló iskolák száma ismét gyarapodott. Nem is akármilyen jubileumnak lehetünk tanúi: a veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskola 1998-ban az épület fennállásának 100., az 1. Számú Általános Iskola létrejöttének 50. és Kossuth Lajos neve felvételének 10. évfordulóját ünnepli.
Tudjuk mindnyájan, az iskola életében az emlékezés természetes és megmaradó formája az emlékkönyv. De azt is tudnunk kell, hogy a Kossuth Lajos Általános Iskola jubileumi emlékkönyve rendhagyó múltat, Veszprém város háború utáni történelmének sajátos időszakát mutatja be.
Az idősebbek még fölidézhetik a világháború befejezése óta eltelt fél évszázad viharos, áldozatokat követelő korszakát. Végbement az az erőszakkal vezérelt politikai, társadalmi átalakulás, mely szinte mindent átrajzolt. A hatalom megváltoztatta a „lét" struktúráját azért, hogy megváltozzék a polgár „tudata" is. E közben sok-sok érték ment veszendőbe, míg kétségtelen, hogy más értékek létrejöttek. Az elmúlt 50 év eredményei nem vitathatók, az értük hozott áldozat azonban igen.
Külön figyelmet érdemel - érdemelne ma is! - az iskolaépület. Ez a Polgári Fiúiskola megalakulásának (1892/93, illetve 1894/95) és az Állami Kereskedelmi Középiskolával való kibővítésének (Veszprémi Állami Felsőkereskedelmi Iskola, 1895) „természetes" következményeként 1897-98-ban - két év alatt! - épült fel. Az eltelt 100 év bizony nem múlott el nyomtalanul. A két világháborúban a hadikórházként való használat, a „megszálló tevékenysége" nemcsak az épület állagát károsította jelentősen, de ami nagyobb veszteség: megsemmisült az iskola teljes berendezése és irattára is. 1948-ban az államosítással létrejött az 1. Sz. Állami Általános Iskola. A következő négy évtized - a krónika tanúsága szerint - igen csak mozgalmas volt. A tankönyv- és taneszköz ellátottság szegényes volta, a más iskolák kényszerű befogadása következtében föllépő krónikus helyhiány, az iskolai feladatokon túlmutató városi, területi feladatok felvállalása, ellátása rendkívüli erőfeszítéseket kívánt meg a pedagógusoktól is, a fönntartótól is. Ez a tevékenység bizony szolgálat volt a szó legnemesebb értelmében. Konszolidáltnak talán csak az utolsó tíz évet lehet tekinteni, amióta az iskola Kossuth Lajos nevét viseli.
A történelmi múlt és a jelen aligha jellemezhető pontosabban, mint ahogyan azt a jelenlegi igazgató és egyik elődje tette: Vajon felmérhető-e az a szolgálat, amit ez az iskola - légyen „polgári vagy keri", 1. Számú vagy Kossuth - nyújtott Veszprémnek, megyénknek, hazánknak? Hány kiemelkedő, vagy akár átlagos karrier indult innen? Hány hős és áldozat?
Valóban igaz, „szinte nincs olyan veszprémi, aki valamilyen módon vagy formában ne került volna kapcsolatba ezzel az iskolával".
Vissza 
