Előszó
A Sárospataki Népfőiskola immár hetedik évtizedébe lépett. Ebből a kezdő másfél évtized és e legutóbbi tizenöt év a hazai nyilvánosság előtt, a közbülső negyven (mint a gályarabságra hurcolt pataki prédikátorok száma) a bujdosásban telt el. Így sokan és sok helyütt írtak már róla. Hogy e kötet mégis tud újat mondani, annak két oka van:
1. A tartalom. Évkönyvünk ugyanis az új népfőiskoláról szól, s mint ilyen, eddig rendszeres módon fel nem dolgozott eseményekkel foglalkozik. S bár a történelmi visszapillantás még nélkülözi a kellő távlatot, évkönyvünk közrebocsátását indokolják azok az objektív mércével mérve is markáns eredmények, amelyeket fennállásunk első tizenöt évében fölmutattunk.
2. A forma. Nem törekedtünk ugyanis monografikus megközelítésre. Kiadványunkban helyet kapott minden programunk és tevékenységi formánk, s az ezekről szóló beszámolót azok vetették papírra, akik leginkább részesei, alkotói voltak - a népfőiskola munkatársai, szervezői. Az egyes fejezetek így értelemszerűen magukon viselik a szerzők egyéni stílusát és felfogását; de hát a népfőiskola mindig a tudatosan vállalat sokszínűségére volt büszke.
Vissza 
